Ez a hely tiéd

Kajos Kálmán visszaemlékezése 1960-ban kezdtem ipari tanuló éveimet a Jászberényi Szakmunkásképző iskolában géplakatos szakon, ahová autóbusszal jártunk be. A buszon volt köztünk egy alattyáni srác, Kovács Karcsinak hívták, szaxofonozni tanult. A haverjai biztatták, zenéljen a buszon, ez nekem nagyon megtetszett. Elmondta, hogy csatlakozott egy jánoshidai családi zenekarhoz, itt szoktak próbálni a kultúrházban. Ez volt az Eszes Máté zenekar, amit a testvéreivel alapítottak jó pár évtizeddel azelőtt. Ekkor már csak ő élt közülük. Máté fia harmonikázott, Máté bácsi trombitált, a szomszéd fiú, Turóczi Lajos dobolt, Oláh Béla hawaii gitáron játszott.  Balról: id. Eszes Máté, Turóczi Lajos, ifj. Eszes Máté Lakodalmakban, bálokban zenéltek, sok próbájukra elmentem, Karcsi biztatott, vegyek én is szaxofont. Géplakatosként 1963-ban végeztem, és mint annyian, Budapesten dolgoztam. 1964 tavaszán sikerült megvennem a hangszert, 5000 forintért, egy havi keresetem akkor 1200 forint volt. A búcsúi b

Sziráki Károlyné visszaemlékezése A rég múlt időből kiindulva: ki-ki érzéke, lehetősége szerint szerezte, művelte – műfaját tekintve – saját zenei élményét. A napokban amikor gondolatom nyugalmas, visszatekintő elmélkedésbe fordult, eszembe jutott édesapám. Mindez azt mondatja velem: az emlékek mind addig megmaradnak míg van ki ápolja, fenntartja, felidézi, őrzi azokat. Így jutottam el érzelemtől fakadó kíváncsisággal, vajon van-e még ki emlékszik: kik is voltak azok, akik Jánoshidán a cigány zenekaron kívül más hangzású zenével szolgáltak. Létezett már az II. világháború előtti időből, hogy a bevonuló regrutákat a községházánál búcsúztatták, zenéltek a MADISZ rendezvényein bálokban, lakodalmakban. Leventék kísérete a katonai bevonuláson Sőt búcsú-vásár alkalmával az akkor még kézi vezérlésű gyerek sergő alatt is muzsikáltak. Igen, ők voltak kiket úgy emlegetünk ma is: a szorgos REZES BANDA. Aránylag fiatalon jutottak el oda, hogy zenei eszközök beszerzésével, önszorgalmukkal, sok prób

  Ötéves koromtól emlékeimben él, hogy éltük meg a karácsony élményét. Zenész családból származom, idősödő szüleim tizedik élő gyermekeként más szeretetet kaptam, mint a velem egykorú társaim. Nekünk ősszel elkezdődött a feladatunk: vadásztuk az arany és ezüst csokipapírokat. A körmünkkel kisimítottuk és elraktuk. Majd eljött a december! A fiúk: Gyurka, Káli elkészítették a bethelemi jászolt. Advent idején minden este mentek gyermeki lázban égve a falun belül mindenhová, ahová beengedték a kis Jézust. Karácsony utolsó hetében elkezdtük a technika színes papírjaiból láncszemeket összeragasztva elkészíteni a fára a papírláncot. Eljött a nap, ami a napi teendők mellett más volt. Jóapám 100-as szögből hajított kampót vert a szoba mennyezetébe, mivel karácsonyfa híján és a sok fekvőhely mellett nem jutott üres hely a szobánkban. Öt otthon lévő gyerekkel meghúzódtunk a meleg fészekben. Szintén Apa vékony dróttal 10 darab gyertyát helyezett a néha féloldalas fenyőre. Eközben mi is elkezdt

A jelenlegi helyén ősi idők óta híd állt a Zagyván, amely fontos átkelőhely volt a kereskedők számára, így ennek jelentőségét hirdethette büszkén községünk elnevezése. Felvetődik a kérdés azonban: vajon ki lehetett az a János, aki „névadója” lett településünknek? A kézenfekvő válasz a híd mellett jelenleg is álló Keresztelő Szent János lehet. A XVIII. században Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel a felújított templomot. Az ebből a korból származó, községünket jelző pecséteken is feltűnik a híd, előtte pedig Jézus megkeresztelésének jelenete. A templom e korból származó címerében is Keresztelő Szent János ábrázolása látható. Egyes források szerint a település a nevét a hídon egykor állt Keresztelő Szent János szoborról kapta. (Rupp Jakab) Kiderült azonban, hogy a hídon egykor Nepomuki Szent János szobra állt (ami ma a templomkertben található) és már 1401-ben Janushyda néven jegyzik településünket.Nepomuki Szent János 1393-ban halt mártírhalált Prágában, amikor a király a

Általánosságban egy település szerkezetének a kialakulásában a tájnak, a földrajzi viszonyoknak, a gazdálkodási módoknak van meghatározó szerepe, Jánoshida esetében azonban ezek mellet fontos tényező a saját történelme, létrejöttének ideje is. Ezek mindegyikének a hatása érződik tehát a mai településszerkezeten. Nem csak a régészeti lelőhelyek, de a régi öregek meséi is arra engednek következtetni, hogy Jánoshida területe már az őskortól lakott hely volt, azonban az ősi település nyomait valahol az alattyáni erdő felé kell keresnünk, ott, ahol a Tarnával egyesült Zagyva 2/3 részt körülveszi a fákat. A Habsburg birodalom második katonai felmérése 1860 körül Dédszüleink szerint ezen a Szilvaszögnek nevezett helyen volt a falu őse. Az elnevezésnek a szilvához mint gyümölcshöz azonban semmi köze, inkább az erdő latin megfelelőjéből, a silvae szóból származhat. Feltehetőleg ezen a helyen, a vízjárta, vízzel körülvett, de a vízből kiemelkedő hordalékkúpokon telepedtek le őseink, mely helyfog

Kozák Károly vezette 1971-73 között a jánoshidai templom műemlék helyreállítási munkálatait. Ez a jegyzet az 1973. október 17-én Jánoshidán megtartott előadása alapján készült. Kozák Károly A megyében és az országban járva gyakran hallhatunk, láthatunk műemléki helyreállításokról, és régészeti feltárásokról. A rádióban is gyakran elhangzik egy-egy híradás, nem beszélve az újságokról, sőt ritkábban a TV-ben is láthatunk néhány kockát, néhány képet ilyenféle munkákról. Ezek közé a munkák közé tartozik az 1971-ben megkezdett jánoshidai műemléki templom helyreállítása. A templom helyreállítása eléggé előrehaladott most, és ezért örömmel vállalkoztam a felkérésre, hogy röviden beszámoljak a jelenlévőknek az itt folyó munkákról, az elért eredményekről, és az elkészült maradványok alapján valamelyest értékeljük is a templomot, amely helyreállítással Szolnok megyének legjelentősebb műemlékei közé fog tartozni. Az ország rengeteget áldoz az ilyen műemléki és régészeti munkákra, és megkérdezik s