Általánosságban egy település szerkezetének a kialakulásában a tájnak, a földrajzi viszonyoknak, a gazdálkodási módoknak van meghatározó szerepe, Jánoshida esetében azonban ezek mellet fontos tényező a saját történelme, létrejöttének ideje is. Ezek mindegyikének a hatása érződik tehát a mai településszerkezeten.
A Habsburg birodalom második katonai felmérése 1860 körül
Dédszüleink szerint ezen a Szilvaszögnek nevezett helyen volt a falu őse. Az elnevezésnek a szilvához mint gyümölcshöz azonban semmi köze, inkább az erdő latin megfelelőjéből, a silvae szóból származhat. Feltehetőleg ezen a helyen, a vízjárta, vízzel körülvett, de a vízből kiemelkedő hordalékkúpokon telepedtek le őseink, mely helyfoglaló szokás – úgy tűnik – későbbi időszakban, nevezetesen a templomunk építése körüli időkre is megmaradt.
részlet "Adatok Jánoshida község történetéhez" című kéziratból, Gyűjtötte: Pap Antal
A premontrei rend a kezdetektől fogva pasztorációs tevékenységet folytatott, lelkipásztori munkát végzett. A lelkipásztori munka csak olyan helyeken lehetett igazán hatékony, ahol sokan összejöttek, megfordultak. Ezért a premontrei monostorok alapítói ilyen, a középkor szintjén is forgalmas helyeket kerestek, hogy megvalósítsák azt az életeszményt, amelyet Szent Norberttől, a vándorprédikátorból magdeburgi püspökké lett alapító atyjuktól örököltek. Vásáros helyekre, átkelőhelyekre, forgalmas utak kereszteződési pontjaira építették monostoraikat, hogy sokakhoz szólhassanak. A premontrei rend tehát kifejezetten kereste a forgalmas helyeket.
A XII. században, tehát jóval a folyószabályozás előtti időben, a templomot a Szilvaszögnél délebbre, de a folyó mellé, egy hordalékkúpra építették. Ez praktikus lehetett azokból is, hogy a folyótól nem kellett messzire vinni az azon szállított építőanyagot, de azért is, mert a területet körülvevő víz védelmet biztosított a betolakodókkal szemben. A régi kor embere számára a víz inkább előnyt jelentett, mint hátrányt, és az árvízhez, az időszakosan vízjárta területekhez, mocsarakhoz természetes módon viszonyultak, alkalmazkodtak. Még egy 1854-es könyv szerint is Jánoshidának volt egy Kereksás nevű tava, és egy Telekérnek hívott mocsara.
A Habsburg birodalom második katonai felmérése 1860 körül
Ahogyan erről is már szó esett, a Zagyván átívelő híd fontos átkelőhely volt , hiszen két jelentős kereskedelmi út összekapcsolására szolgált, amelyek így tulajdonképpen keresztezték is egymást: az egyik az észak-dél irányú Hatvan-Jászberény-Szolnok útvonal, a másik a kelet-nyugat irányú, a Tiszától Pest felé vivő út.
A Habsburg birodalom első katonai felmérése 1780 körül
Településszerkezetünk kialakulásának fő meghatározói tehát: a Zagyva közelsége, a templom, a két útvonal, valamint a híd. Ezek a tényezők kiállták az idők próbáját, hiába rombolta le a török, úgy tűnik, hogy a XVII. században idetelepített dunántúli és morva telepesek is otthonosnak találták e környezetet.
A régi térképeken jelöltek szerint két hídja is volt a jánoshidaiaknak a Zagyván. Az egyik a mai híd helyéhez közel, annál kicsit északabbra, a másik pedig délebbre, a mai - nem véletlenül - Híd utcának nevezett utca végénél állt.
A Habsburg birodalom második katonai felmérése 1860 körül
A híd mellett egy vízimalom is működött, ennek emlékét őrzi a Malom utca neve. A malom miatt egy mesterséges szigete képződött a Zagyvának, lentebb azonban volt egy természetes szigete is, a Kata mama szigete, ahová a jó gyerekek járhattak játszani.
Kataszteri térkép 1883-ból
A település korai szerkezetét őrzi a hídtól Jászboldogháza felé vezető útról nyíló Fő utca, amely a templom, illetve az általunk kastélynak nevezett, egyébként premontrei rendház előtt ér véget. Valamikor a templomtól délre volt a temető. Lehet, hogy itt lenne megtalálható egykori névadónk , János birtokos nyughelye is... Ennek a temetőnek ma már nincs nyoma.
A Magyar Királyságról készült térkép 1870 körül
A Fő utca régen és a ma is a nevéből eredő fő funkciót töltötte, illetve tölti be, hiszen emellett helyezkednek el ma is a középületek, de megkülönbözteti a többi utcától az is, hogy azoknál jóval szélesebb, parkosított. Ez a jellegzetesség egyébként a környéken is egyedülálló, így az idelátogatók számára is kiemeli az utca fő szerepét.
A Fő utcából sugárirányban nyíltak és nyílnak ma is a külterület felé vezető utak, amelyek kifelé lévő részükön tölcsérszerűen tágulnak, amelynek oka valószínűleg az, hogy az állatok legelőre történő ki és behajtásakor praktikus lehetett. Régen ugyanis az állatokat a falubeliek közösen hajtatták ki és őrizették a határban.
A Fő utcából nyíló utcákat keresztben 3, körútnak nevezett hosszú utca mintegy kettészeli. Az egyik, a belső körút a Deák Ferenc utca, a másik és egyben a falu leghosszabb utcája is, a Kossuth körút, a harmadik pedig a Rákóczi utca.
A Habsburg birodalom második katonai felmérése 1860 körül
Ezáltal a szerkezet egyesek szerint pókhálóhoz, szerintem egy többsoros nyakékhez hasonlítható, és ez eredményezi azt is, hogy a falun belül több irányból is megközelíthetjük ugyanazt a pontot, és gyakorlatilag megszakítás nélkül körbejárható az egész település.
A régi szerkezetben, a lakosok gazdasági-társadalmi helyzete szerint két részét különböztették meg ennek a településrésznek: az Alvéget és a Felvéget. Az Alvég a templom körüli résztől a Fő utca közepéig, kb. a Piac térig tartott, és itt laktak a módosabb gazdák. A Felvégen, ettől tehát északra, a premontrei birtok cselédei éltek. Ilyenfajta szempont szerint ma már nincs különbség a két rész között, de máig használjuk az elnevezéseket.
Ezen felül azonban számos bel-és külterületi hely kapott még elnevezést elődeinktől a település bővülésével vagy a terület jellegzetességével összefüggően. Így pl. a szabadidőparkot egyre ritkábban hívjuk Szúnyogosnak, ez azonban nem változtat a több száz éves elnevezés – kézenfekvő - ötletét adó vérszívók számán.
A település életét érintő sorcsapás, az 1940-es árvíz eredménye egy településrész, a Burány-telep megszűnése, és egy új terület, a Túlát benépesítése lett.
Az árvíz pusztítása 1940 tavaszán
A Burány-telep a premontrei rend majorsági épületeinek (melyek közül ma is áll a Nagymagtár) a szomszédságában volt, nevét a premontrei rend prépostjáról kapta, aki ezen a területen osztott házhelyet a zselléreknek.
Burány Gergely premontrei prépost
Az árvíz azonban romba döntötte a házakat, és a lakókat a Zagyva folyón túl, a hídon át költöztették új lakhelyükre, a Túlátra, ahogyan szoktam magyarázni az elnevezés vélhető eredetét a név hallatán rám kérdőn néző városi ismerőseimnek.
Még újabb keletű elnevezése a Jászboldogháza felé a Fő utcai leágazást követő területnek az Újtelep, ahol – a vásártér felszámolását követően – fiatal (ma is fiatal) házaspárok kezdtek házakat építeni a 70-es évek végén, 80-as évek elején.
Az Újtelep 2014-ben
A belterületi részeken kívül, a külterület egyes részleteinek a nevét ma is úgy használják, főként a mezőgazdasággal foglalkozók, mintha lakott területek lennének, ami nem véletlen, hiszen XIX. századi adatok szerint a település összlakosságának közel 1/3-a külterületen lakott, illetve a XX. század közepén költöztek be sokan a faluba, például a tótkéri, a somogyisi, a pusztamizsei tanyavilágból (számomra mesevilágból), vagy a cigánytelepről.
A tanyavilág a beleterülettől északra terült el, sőt Tótkér valaha önálló település volt, állítólag onnan nyerte a nevét, hogy tótokkal lett benépesítve. A Kér egy avar törzs neve volt. Pusztamizse a község legnagyobb iparterülete volt, itt volt a premontrei rend szeszgyára. A cigánytelep a vályogosgödrök után volt valamikor.
Önálló nevet viselő területe volt a község – ma már nem funkcionáló – gyömölcsöskertjének, a Békásnak. Ezenkívül számtalan, jellegzetessége után elnevezett része van még a külterületnek, pl. a Tehénhjárás, Csíkos, Berek, Paskomok, amelyek a mezőgazdasági munkákkal összefüggésben élő terepei voltak a falusi létnek.
Sajnos az egyes településrészek elnevezései mára halványulni kezdtek, és az egyes, régebben elkülönülő részek is egybeolvadtak, hiszen ma már nincs akkora jelentősége a megkülönböztető neveknek.
Ezek azonban olyan kollektív, csak jánoshidaiakhoz köthető tudásról tesznek tanúbizonyságot, amelyet érdemes az utókor számára, közösségformáló eszközként megőriznünk, hiszen ezek az egyedi, idegenek számára ismeretlen helynevek egyfajta – a nem idevalósiak által irigyelt – bensőséges kapcsolatot teremtenek az ittlakók egymás közti és a településhez fűződő viszonyában is.
Összeállította: dr. Molnár Klára
Hasonló témájú jegyzetek:
Kozák Károly előadása Jánoshida történetéről és a templom műemléki helyreállításáról
Honnan lehet tudni, hogy jánoshidai vagy?
Jánoshida nevének eredete
Térképek forrása:
A Habsburg Birodalom Történelmi Térképei
Megyei kataszteri térképek
Források:
Palugyay Imre: Jász-Kún kerületek s Külső Szolnok vármegye leírása
"Adatok Jánoshida község történetéhez" című kézirat, Gyűjtötte: Pap Antal