Kozák Károly vezette 1971-73 között a jánoshidai templom műemlék helyreállítási munkálatait. Ez a jegyzet az 1973. október 17-én Jánoshidán megtartott előadása alapján készült.
Kozák Károly
A megyében és az országban járva gyakran hallhatunk, láthatunk műemléki helyreállításokról, és régészeti feltárásokról. A rádióban is gyakran elhangzik egy-egy híradás, nem beszélve az újságokról, sőt ritkábban a TV-ben is láthatunk néhány kockát, néhány képet ilyenféle munkákról.
Ezek közé a munkák közé tartozik az 1971-ben megkezdett jánoshidai műemléki templom helyreállítása. A templom helyreállítása eléggé előrehaladott most, és ezért örömmel vállalkoztam a felkérésre, hogy röviden beszámoljak a jelenlévőknek az itt folyó munkákról, az elért eredményekről, és az elkészült maradványok alapján valamelyest értékeljük is a templomot, amely helyreállítással Szolnok megyének legjelentősebb műemlékei közé fog tartozni.
Az ország rengeteget áldoz az ilyen műemléki és régészeti munkákra, és megkérdezik sokszor, és meg is kérdezhetik miért van értelme ennyi pénzt elkölteni? A válaszadás most elég könnyű nékem, mert csak azt a mondatot választanám válaszként melyet ez a szép kis kiállítás, amelyet most itt láthatunk jelmondatául tűzött maga elé, és amelyet egy szép szavalatban is hallhattunk most: „Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám...”
Hát ezért áldoz a magyar nép ilyen sokat a műemlékekre, de nemcsak országosan közös, hanem egy-egy közösség, mint itt pl.: a jánoshidai közösség is jelentős áldozatokat hozott, hogy az eddigi egyszerűnek mondott közönséges barokk templom igazi történeti köntösébe öltözzön, és betöltse méltó helyét történeti emlékeink sorába.
A beszámolót ezek után egy rövid kis bevezetővel kezdeném el. Ezt nagyon rövidre fognám, mert nem ez a lényeg, hanem a helyreállítás bemutatása és ismertetése, de feltétlenül hozzátartozik Jánoshida és a jánoshidai templom történetéhez.
Milyen tájékban helyezkedik el a műemlék? Az ember ha a Jászságban jár először talán nem is veszi észre, de egy idő után feltűnik a Zagyvának számtalan ága, ahogy Jászberény felől ide halad Jánoshidának, vagy innét Szolnoknak megy.
Hát ez adja meg ennek a területnek a földrajzi jellegzetességét. Ezekkel a folyóágakkal átszabdalt területen már az őskorban is jelentős települések alakultak. Az árterületekből kiemelkedő dombhátakon megtelepültek a különböző korszaknak a népei.
Úgy, hogy ez a kiállítás most bemutatja, hogy az Őskortól kezdődően, később az avaroknak a települései, aztán néhány kis „S” végű hajkarikás függő is azt bizonyítja, hogy a honfoglaló magyarok is megtelepültek ezen a vidéken.
Túl sűrűn lakott terület azért nem lehetett Jánoshida környéke, és maga Jánoshida sem, hanem kisebb települések lehettek itt. A korai birtoklásról nincs tudomásunk.
Ugye akkoriban ahogy Szent Istvánnal megkezdődött az Alkotmányos királyság Magyarországban még igen kevés írásos emlék készült, ami készült azoknak is nagy része elveszett. Hát pontosan nem tudjuk felrajzolni a birtoklás képét, azt sem tudjuk, hogy ki volt Jánoshidának és környékének a birtokosa.
Azonban a XII. század táján már néhány olyan adat merült fel, amit értékelhetünk és hogyha oklevelesen nem is bizonyíthatjuk, hogy ki volt a birtokos, de valamiféle adatot szolgáltat annak személyére nézve.
Hát ez az adat elsősorban a helynév. Jánoshida eléggé egyszerű névnek tűnik, és ahogy a kiállításban is olvastam a régi történet írók úgy értékelték a nevet, hogy valószínűleg a hídnál állott Nepomuki János szobra, és arról kapta Jánoshida a nevét. Na, de ez nem egészen így van. Azóta a történet kutatás is sokat fejlődött, sok új adatot feltártak a kutatók és van egy olyan közvetlen párhuzamunk erre a névre, amely sokkal közelebb visz bennünket a valósághoz, de egyben egy kicsit távolabbi időkre visszatekinthetünk.
Van a Dunántúlon egy helynév, amelynek a neve Mórichida. Na ez a Mórichida nemcsak azért mert „hida”, mert ott is a falu nevében benne van a híd, hanem azért is jó párhuzam, mert pontosan tudjuk, hogy ez a Mórichida község földbirtokosa egy Móric nevű gróf volt a XIII. század első felében, és a birtokosról, erről a grófról, erről a komeszről nevezték el azt a települést, amelynek ő volt a birtokosa, és az ugyancsak egy premontrei prépostságot alapítottak 1241-1251 között.
Így aztán már ide is értük Jánoshida nevéhez. Itt ugyancsak egy premontrei prépostságot alapítottak, és ennek már akkor amikor megalapították a XII. század második felében, már akkor Jánoshida lehetett a neve. Mert ez nem egy helyen függetlenül előforduló névadás, hanem annak éppen úgy van egy szokásjoga, egy divatjoga, mint bármi másnak az életben, bármi másnak a történelemben, és nemcsak Jánoshida van, és Mórichida van, hanem még máshol is ilyen neveket ki lehet mutatni, akár Magyarországon, akár a környező országokban.
Tehát ez szokványos névadás volt, amelyet egészen a XII. századig vissza tudunk vinni, és feltételezhetjük, hogy egy János nevű gazdag birtokos volt Jánoshida, és környékének ura. Na hát hogyan is folyatódik a történet? Ez a János nevű főúr, birtokos, ez a XII. század második felében az akkori szokásjoghoz igazodva elhatározta, hogy egy nemzetségi templomot, egy nemzetség számára kolostort alapít, elsősorban mint mások is azzal a célzattal, hogy ebben a kolostorban temetkezzen Ő, aki ezt alapította és építette, és ide temessék az Ő családjának tagjait is. Erről ugyancsak írásos emlékek vannak máshonnét, hogy a nemzetség megalapít egy kolostor és ott a templomban egymás után temetik a család tagjait.
Van olyan kolostor is, ahol elmondja az írás, az oklevél, egy XIV. századi adat, hogy akkor az akkor már terebélyesedővé váló családnak egyik ága a templom északi oldalában, a másik ág az pedig a templom déli ágában temetkezhet. Tehát ebből is látjuk, hogy ez egy szokás volt Magyarországon és ebben a szokásba illeszkedik bele a jánoshidai alapítás.
Na menjünk azonban egy kicsit közelebb ehhez az alapításhoz! Vajon miért éppen a premontrei szerzeteseket hívta meg ez a János nevű birtokos, hogy itt egy prépostságot alapítson, hogy Ő itt temetkezhessen és az Ő sírjánál az Ő emlékezetére ott az istentiszteleteket elvégezhessék az évfordulókon, egyszóval az Ő sírhelye felett őrködjenek?
Más oka is lehet ennek az alapításnak nemcsak a most említett és szokványos példa, ugyanis ezen a területen a XII. század 2. felében besenyő települések voltak. Mindnyájan tudjuk, ismerjük a környéket a falu neveit s ezek között nem egy besenyő nevet találunk, pl. Besenyszög és egyebek is akadnak a környéken. Valószínű a XI-XII. században letelepült vagy letelepített besenyő csoportok nem olyan könnyen vették fel a kereszténységet, mint az akkor már kereszténnyé vált magyarság ezt megtette és hogy beillesszék őket ebbe a társadalomba az Ő lelki gondozásukra, vagy egyesek megtérítésére valószínű azért hozták ide a premontrei szerzeteseket. Akik más országokban akkor már nagy gyakorlatra tettek szert a pogány népek megtérítésében és alapításukat követően 1122-ben mikor Szent Norbert megalapította Franciaországban a premontrei rendet a század végéig, vagy addig az ideig, amíg a jánoshidai prépostságot alapították, jó ötven-hatvan év alatt sok száz kolostoruk volt Európában, sőt nemcsak Európában, hanem még Palesztinába, a Szentföldre is eljutottak és kolostort alapítottak.
Itt Európa területén észak-németországi részeken szláv törzsek és pogány szláv törzsek voltak és oda is a premontreieket telepítették be sok esetben, akik aránylag rövid idő alatt példaadó életmódjukkal maguk körébe vonták a pogány lakosságot és hamar megtérítették őket. Ezek a kolostorok elsősorban utaknak, hidaknak a közelében helyezkedtek el, tehát ahol a vidéken végig vonuló forgalmat szemmel tudták tartani, általában pogány közösségek székhelyén, székhelye mellett, vagy főbb temetkezési helyeik, vagy templomaik közelében pontosabban a gócpontjaik mellé települtek mindig és ott akarták a térítést elkezdeni. Valószínű, hogy itt Jánoshida közelében is talán Jászberényben, amelyik ugye később is mindig jelentős település volt a Jászságban itt lehettek azok a pogány népcsoportok, vagy ennek közelében akiknek a térítésében jelentős szerepet szántak a jánoshidai premontrei prépostságnak. Na ez a prépostság építészeti maradványok alapján azt kell mondanom, hogy egy jelentős, szép épület volt, gazdag volt aki építtette, mert nem egyszerű kőművesek építették, hanem a kor magas színvonalán álló kőfaragó munkák kerültek elő a mostani kutatás során a templomban. Ez a jelentős prépostság zavartalanul működött a tatárjárásig, amikor ez éppen pusztuláson esett keresztül mint az ország más tájain lévő templomok, várak, paloták és épületek.
És egy csekély maradvány egy kis csúcsíves ablak mutatja azt, hogy a tatárjárás pusztítása után, vagy rongálásai után egy kisebb átalakítás történt a templomon. Azonban ez a nagyon gyorsan fejlődő rend Európában nagyon gyorsan elterjedő, gyorsan fejlődő rendnek a XIII. század végén és a XIV. század elején elkövetkezett a hanyatlási korszaka.
És a jánoshidai prépostság is mint a többi magyarországi prépostságok, valamint a kisebb prépostságok hanyatlásnak indultak. Nem voltak olyan nagy számban szerzetesek, és oklevelek sem készülhettek túlságosan, mert erről a korszakról jóformán írásos emlékek nem maradtak fenn. A prépostságnak a sorsa valószínűleg a XV. századig tartó hanyatlás után a mohácsi vész után pecsételődött meg. Van egy okleveles adatunk. 1535-ben János király az egyik környékbeli birtokosnak adja a felét a Jánoshidához tartozó birtokoknak, majd hamarosan hódoltsági területté válik.
Hatvant 1544-ben elfoglalja a török, kiterjeszti hatalmát. Jánoshida is török birtok lesz. Mert 1562-1563-ból már írásos emlékünk van arról, hogy a török földesúrnak adót fizetnek a jánoshidaiak is. Ezalatt a hódoltsági időszak alatt eztán sok nagy pusztuláson esett át a vidék, a templom is erős sérüléseket szenvedett. 1596-ban Hatvant visszafoglalták a császári magyar seregek. Nyilván akkor azok is pusztították a környéket. Úgyhogy mire a hódoltság befejeződött, felszabadult az ország eléggé gyér lakossága volt Jánoshidának és környékének. Hogy ez így volt abból is tudjuk, hogy a prépostságnak az újjáalapítását nem magyarokra bízták, nem magyarok végezték el. Először egy Prágában lévő premontrei prépostság kanonokjának adták Jánoshidát és a hozzátartozó birtokokat Meyners Kázmér volt és utána pedig mivel Ő nem sokat tartózkodott itt ezen a helyen, mert közben lőcsei plébános is volt, utána hamarosan egy másik apátnak adták.
Egy Brünn melletti premontrei prépostság apátjának adták Pfendler Miksának, aki a történeti adatok szerint helyreállította újjáépítette a templomot. Eddig ezt az adatot ismertük, de nem tudtuk, hogy milyen mértékű volt a helyreállítás, és egy nem nagyon régen előkerült írásból jöttünk csak arra rá, hogy a templomnak igazi bővítése és a barokk-kori nagy átalakítása az 1754-es évben következett be egy másik apátnak az ittléte alkalmával, amikor egy egyházi látogatási jegyzőkönyv szerint, mely 1774-ben kelt és leírja azt, hogy 1754-ben az apát újjáépítette, szentéllyel és toronnyal látta el a jánoshidai templomot.
Ebből aztán most már pontosabbá tudjuk tenni a korábban is ismert történelmi adatokat tehát az első újjáépítés valószínűleg a hódoltság alatti pusztulásnak helyreállítására korlátozódott, és nem történt egy bővítés. A prépostságnak a története itt majdnem befejeződik akkor, mikor II. József feloszlatja a szerzetes rendeket. Elkerülnek innen a morva apátok és csak egy néhány évtized után, amikor újjászervezik a magyarországi szerzetes rendeket 1802-ben jönnek újból ide szerzetesek, és attól kezdődően nem sok változik meg. Talán csak annyi, amiről még eddig nem volt szó, hogy az a kolostor, amiben a középkorban a szerzetesek élhettek, amelyet ma nem ismerünk, de feltevésünk szerint a templom déli oldalán lehetett ez, ahol ezek a régi részletek előkerültek. Ez addigra egészen elkészült és amikor 1802-ben újra települtek ide a premontrei szerzetesek, akkoriban épülhetett az a rendház, amely most polgári célokra van felhasználva, lakóház és valami intézmény van benne elhelyezve, pontosan nem tudom. Na hát most ezzel röviden be is fejeződött volna a történtei áttekintés.
Most talán néhány szót erről az épületről, erről a plébánia templomról szólnék, amelyik a helyreállítások után, mint említettem Szolnok megye legjelentősebb román kori műemlékévé vált, és azt hiszem azt is elmondhatjuk róla, hogy Magyarországon a legértékesebb román kori műemlékek sorába lép ezzel a helyreállítással. A XII. század vége felé egy történeti adat szerint 1186-ban épült volna fel a prépostsági templom, s a kolostor és mint a bevezetőben említettük, hogy kitűnő mesterek munkájának bizonyult ez. A kutatás során olyan részletek kerültek elő, egy gyönyörű szép román kori déli bejárat, egy csodálatosan érdekes domborműnek a töredéke benn a templomban, azonkívül nagyon szépen megmunkált ún. kváderkövekből, szegletes kőből épült az egész templom.
Ez mind azt mutatja, hogy nem egy egyszerű mester munkája, hanem kitűnő mester dolgozhatott itt. Ha megvizsgáljuk az építészeti anyagot Európában, akár könyvből, akár személyesen azt megtekinthette ráismer arra, hogy kitűnő francia mesterek dolgoztak így, mint amit itt lehet látni Jánoshidán. A mérete ugyan nem olyan nagy, mint ami Franciaországban látható ebben a korban épült templomoknál, de alaprajzi elrendezése, felépítése nagyon hasonlít a Dél-Franciaországban és Észak-Spanyolországban található XII. század második felében épült templomokhoz elsősorban apátsági prépostsági templomokhoz. Hát mi az a különleges, ami hát elüt a többiektől a Magyarországon található ebben a korban épült templomoktól? Az a különlegesség, hogy a templomnak hosszú téglalap alakú hajója mellett két szimmetrikus elrendezésű kápolna van oldalról, ezzel is kibővítik a templomnak a hajóját.
Mert a két kápolna nemcsak külön bejárattal közelíthető meg, hanem a hajó felől a hajónak a maga terébe be van nyitva félköríves nagy nyílásokkal a kápolna tere. Tehát a kápolna és a templom tere majdnem egy teret képez. Nem egy kis ajtón keresztül lehet csak bemenni a kápolnába, amint ez máshol kápolnák esetében látható. Hát ez adja meg a különlegességét ez az alaprajzi elrendezés.
És ez adja meg Magyarországban a különlegességét a jánoshidai templomnak. Magyarországon más ilyen alaprajzi elrendezésű templom most jelenleg nincs. Egyetlenegy hasonló alaprajzi rendszert mutató kápolna van Esztergomban, amely a középkori királyi palotának volt a kápolnája. Az valami hasonlóféle elrendezést mutat. De részleteiben nem egészen olyan mint a jánoshidai. Ellenben volt egy másik ugyancsak premontrei prépostsági templom Kisbényben, amely most Szlovákia területén van és Bibának nevezik ma, amelynek az elrendezése ugyanilyen, mint a jánoshidai templomé. Na most tehát ez a két templom van, és mind a kettő premontrei prépostsági templom, ami Magyarországon ilyenféle felépítményt mutat, amely ilyen alaprajzi megoldású.
Na ebből következik az is, amit már a minőséggel kapcsolatban elmondtam, hogy egy francia mester készíthette a templomot, vagy ha nem francia építő mester, akkor egy Franciaországban tanult, vagy francia építőmesternél tanult magyar építőmester munkája ez a premontrei prépostsági templom Jánoshidán.
Na, hogy valószínű ez a feltevés erre több adat is rámutat. A jánoshidai prépostság alapítását megelőző évtizedekben, tehát nem sokkal 10-15 évvel korábban már itt nem csak a megye területén, hanem Nógrádban 3 premontrei prépostságot alapítottak.
Ezek a premontrei prépostságok, ha a térképen megnézzük majdnem felfűzhetők egy vonalra egyrészt a Zagyva vonalára, másrészt Nógrád megyében egy közös útvonallal meghosszabbíthatjuk ezt a Zagyva vonalat és így megközelítőleg észak-déli irányú utak és folyók mentén helyezkednek el ezek a prépostságok, amelyek 5-10 év távlatában épültek, tehát alig, hogy elkészült az egyik már hozzá is kezdtek a másiknak az építéséhez. Legkorábban épült ezek közül a garábi prépostság, melynek ma már semmi nyoma sincs csak a falut ismerjük és okleveles adatok vannak, hogy ott is volt egy premontrei prépostság. A Kökényes-Radnót nemzetségek alapították, így azt is tudjuk, hogy ki volt az, aki alapította: Mikudnak nevezték. Előbb fehérvári prépost volt és utána pedig győri püspök lett. Na most ehhez a nemzetséghez tartozik egy másik ág is. Hatvan felett kissé északra van egy falu, aminek Nagykökényes ma a neve, akkor Kökényes volt. Ez volt a nemzetségnek a központja és a Garáb nemzetség alapítása után kb. 5-10 év múlva a nemzetség egy másik prépostságot is alapított Kökényesen.
Vagy akkor vagy a kettő között alapították a hatvani prépostságot, amelynek ugyancsak nincsenek ma már nyomai, de számos oklevél bizonyítja ennek a meglétét és működését. Látjuk, hogy most már három prépostságot alakítottak ki a premontreiekhez tartozó szerzetesrendek, és a harmadik helyhez kapcsolódik Jánoshida. Ezt csak azért mondtam el, mert ebből lehet elég nagy valószínűséggel következtetni arra, hogy olyan erősek voltak ezek a szerzetes közösségek, hogy egymást segítve lehetővé tudták tenni azt, hogy nagyon jó kivitelű, nagyon díszes templomokat, kolostorokat emeljenek ezen a tájon, és akkor, amikor elkészült, az egyik közösség a másikat benépesítette, és a másik kolostor építésénél segített. Még egy adat van, ami ehhez az egész témához hozzákapcsolható: a jánoshidai prépostsági templom szépen faragott kövekből épült, mint említettem. Jánoshidán és környékén viszont sehol sincs kő. Az ilyen helyen általában Magyarországon téglából építették a kastélyokat, a várakat és a templomokat.
Nos, valószínű, hogy úgy került ide Jánoshidára ez a szépen megmunkált kő, hogy a garábi prépostságnak, ami a hegyekben van fenn, volt kőbányája is, ahol követ bányásztak, és az ő segítségükkel lejuttatták ide szekereken, vagy akár a Zagyván csónakon, illetve tutajokon a követ. Így lehetséges az, hogy ezen a sík vidéken, ahol kő egy szem sincsen, egy nagyon szép kőből épített, nagyméretű templom épült a magyar fogalmak szerint. Ennek tudható be az, hogy ilyen jelentős történetei, építészeti emlék áll most Jánoshidán. Ezeknek a közösségeknek, kolostoroknak a közösségi emberei valószínűleg franciák voltak. A garábi prépostság alapításánál említik azt, hogy Franciaországból hoztak ide szerzeteseket. Ezek a szerzetesek valószínűleg úgy jöttek (ami általános volt akkor Európában), hogy írástudó emberek voltak, de voltak köztük kézművesek, kőfaragáshoz és kőművességhez értő emberek is. Tehát valószínű, hogy a garábi prépostság telepítésekor, benépesítésekor idejött francia szerzetesek között kereshető az a mester, aki vagy részt vett a jánoshidai templom építésében, vagy akinél tanult egy magyar mester, miközben ezt a három kolostort (a garábit, a kökényesit és a hatvanit) fölépítették. És akkor már itt a francia építésznél tanult magyar mester építkezett. Természetes, hogy majdnem az a valószínűbb, hogy francia építőmester működött közre ennek a templomnak és kolostornak a felépítésénél. Még egy adatunk van, ami most a kutatás során derült ki, és ami ezt a felvetést megerősíti: a templomnak a déli oldalánál a legalsó kősorban (tehát a földtől ahogy megindul a felmenő fal, ahogy jelenleg a középkori járószintnek megfelelően lesüllyesztettük a területet, az első kősorban) előkerült két ugyanilyen szépen metszett kő, mint amilyenből az egész templom épült. De ezen a két kövön egy nagyon érdekes jel van. A követ teljesen betölti egy kereszt, az egyik szélétől a másikig, és a keresztág ugyanígy, és ezt a keresztet összefogja egy kör alakú jel.
Nos, ez nagyon szépen van metszve, lehet látni, hogy akkor vágták ezt a jelet bele, mielőtt beépítették volna a követ a helyére. Tehát ezeknek a köveknek különös jelentőséget szánt az építőmester. Nos, a középkori épületeknél, ezek kutatásánál gyakran találkozunk kőfaragó jelekkel, amikkel megjelölte a kőfaragó mester azt a gazdagabban tagolt faragványt, amit ő készített. Sokszor ezeknek a jeleknek alapján történt az elszámolás, ezek alapján kapta meg a bérét egy-egy mester: összeszámolták, hány követ faragott, és úgy fizettek neki az elvégzett munkáért. Ezeknek az ismert kőfaragó jeleknek egyike sem hasonlított az itt, Jánoshidán talált két jelhez. És miután ez a templomnak az első sorában van, egy olyan gondolat vetődik fel a kutatóban: talán itt meg akarták jelölni az építés kezdetét, hogy innen indulunk, és most megyünk felfelé. Ma is hallunk arról, hogy régen alapköveket raktak le, amik jelzik az építés idejét (vagy a templomtorony tetején a kereszt alatti gömbbe a mesterek elhelyezték az ő kis írásaikat, az akkor használt pénzekből néhány darabot tettek bele); tehát a lényeg az, hogy valami olyan gondoltatot sugall ez a két kő, hogy itt valami olyannal állunk szemben, hogy az építés tényét meg akarta örökíteni az az építőmester, aki ezt a nagyon jelentős munkát elvégezte, aki részben nekikezdett ennek, részben azért, hogy jelölje ezt az épületet, de nem úgy, mint a kőfaragók a kőfaragó jellel elszámolásként jelölik. Mert ezek nagyon sok esetben a beépített oldalba kerülnek, tehát azt nem látja senki sem, bár később, a XV. században vannak olyan kőfaragók, akiknek jelei finoman metszettek, és a felületen helyezik el, és aztán számtalanszor ismétlődik, és ami mindig méretben sokkal kisebb, nem ilyen, mint amilyenről én most beszélek, és amit be is fogok mutatni képen, tehát valószínűleg ez annak mesternek a jele. Tehát nem kőfaragó jel, hanem annak az építőműhelynek a jele, ami építette ezt a templomot.
Ezekkel tudtam rámutatni arra, hogy hogyan épült ez a templom. Most már egy nagyon nagyot kell ugrani, mert ugye a történeti részben említettem, hogy jelentős változásokon nem esett át a templom a következő századok során, összesen egyetlen egy kis ablak van, ami a tatárjárás után készült, és ami elüt a korábban készült eredeti ablakoktól. Utána már odaérkezünk az építés történetét is taglalva ahhoz a korszakhoz, amikor a hódoltság, a törökök elűzése után visszafoglaltuk területeinket. Idejöttek a morva szerzetesek, és azok csak éppen kijavították a templomot, és utána csak ez a bizonyos 1754-es időpont, ami építéstörténeti szempontból jelentős, mikor lebontották a régi szentélyt, ami hasonló lehetett a kis kápolnához, a mellékszentélyhez. Tehát nem ívesen, hanem sokszöggel záródott, a sokszögnek az öt oldalával a mellékszentélyek a főszentély valószínűleg sokkal több szöggel záródott. (Ilyen a kisbényi templomnak a szentélye, ami megmaradt eredetiben.) Ezen kívül nyugat felé, a bejárat felé a hajót meghosszabbították, és középen tornyot építettek: ennek az építésnek az emléke a kőcímer, ami a templom a bejárata fölött van elhelyezve.
Ez egy kettős címer, amiben az egyik morva prépostságnak, a Brünn mellettinek a címere van (onnan jött ide az apát), a másik pedig Jánoshidának a címere, rajta egy híd van és Nepomuki Szent János. Ezután még egy fejezete van a templom építésének, és ez a mai, amikor sikerült megtalálni az eredeti részleteket, sikerült a község és a szervezett műemlékvédelem összefogásával, költségvállalásával, fáradtságával a felszínre, hozni mindenki számára érthetően láthatóvá tenni, és ezzel sikerült gyarapítani műemlékállományunkat, sikerült ezt a földet, ami szűkebb hazánk, szülőhazánk, gazdagabbá tenni.
Jánoshida, 1973. október 17.
Kozák Károly előadása
Az előadás közönsége
Hasonló témájú jegyzetek:
Jánoshida nevének eredete