Ugrás a fő tartalomra

A zenei szeretet útján (folytatás)

Kajos Kálmán visszaemlékezése


1960-ban kezdtem ipari tanuló éveimet a Jászberényi Szakmunkásképző iskolában géplakatos szakon, ahová autóbusszal jártunk be. A buszon volt köztünk egy alattyáni srác, Kovács Karcsinak hívták, szaxofonozni tanult. A haverjai biztatták, zenéljen a buszon, ez nekem nagyon megtetszett. Elmondta, hogy csatlakozott egy jánoshidai családi zenekarhoz, itt szoktak próbálni a kultúrházban. Ez volt az Eszes Máté zenekar, amit a testvéreivel alapítottak jó pár évtizeddel azelőtt. Ekkor már csak ő élt közülük. Máté fia harmonikázott, Máté bácsi trombitált, a szomszéd fiú, Turóczi Lajos dobolt, Oláh Béla hawaii gitáron játszott. 

Balról: id. Eszes Máté, Turóczi Lajos, ifj. Eszes Máté

Lakodalmakban, bálokban zenéltek, sok próbájukra elmentem, Karcsi biztatott, vegyek én is szaxofont. Géplakatosként 1963-ban végeztem, és mint annyian, Budapesten dolgoztam. 1964 tavaszán sikerült megvennem a hangszert, 5000 forintért, egy havi keresetem akkor 1200 forint volt. A búcsúi bálban csatlakozva hozzájuk már pár számot el tudtam játszani. 


Kajos Kálmán

Ősszel Pesten beiratkoztam a MÁV zeneiskolába, itthon jó pár lakodalomban volt alkalmam gyakorolni. 1965 őszén behívtak katonának, ezzel lett vége az iskolának, nem adtak engedélyt a további tanulásra. 

A honvédségnél összejött egy komplett zenekar, zongorista, dobos, trombitás, gitáros és én a szaxofonnal. 

Honvédségi zenekarban Kajos Kálmán (szaxofon), Rózsahegyi László szemüvegben (gitár)

Nekem és a gitárosnak kellett énekelni, nekem is sikerült gyakorolnom. Pár hónap együtt zenélés után a gitáros, Rózsahegyi László rábeszélt, hogy megtanít gitározni, így tudom majd az énekemet kísérni. Gyakorolhattam az ő gitárján, amíg nem lett saját gitárom és elegendő kitartásom. Ez a kitartás 1966 óta tart. 

Kajos Kálmán

A honvédségtől 1968-ban szereltem le, és az Eszes zenekarral folytattam tovább. 1968. augusztus 20-án az ÁFÉSZ megnyitotta az éttermét, felkértek bennünket másodállásban naponta zenélni, 17-22 óráig, szombaton éjfélig. Itt már csak hárman voltunk, Máté bácsi abbahagyta a zenélést. Így a fia, Máté harmonikázott, Turóczi Lajos dobolt, én már gitárral kísértem az énekemet.


Balról: Turóczi Lajos, Kajos Kálmán, Eszes Máté

 Időközben a tagok cserélődtek mellettem, Pintér Laci billentyűzött, Tóth B. Andris is dobolt.

Balról: Eszes Máté, Pintér László, Kajos Kálmán

Mivel az élő zene megszűnt az étteremben, rengeteg lakodalomba hívtak bennünket. Ezekbe még Horváth Sanyi, alattyáni prímás is sokszor jött velünk, közben a dobos kivált, helyette jött Tóth Feri Jászboldogházáról.

Balról: Eszes Máté, Kajos Kálmán, Tóth Ferenc

Később már csak a gitár mellett harmonikával és szintetizátorral maradtunk ketten Tóth Ferivel, mígnem ő kapott egy infarktust, így egyedül maradva folytattam tovább. 

Kajos Kálmán

Sajnos a fentebb említett zenésztársaim közül sokan már nem élnek. 2008-ban én is infarktust kaptam, de szerencsére felépültem belőle. 2010 óta újra zenélek, különböző születésnapokra, nyugdíjas találkozókra hívnak, remélem még sokáig tudom folytatni, ameddig hívnak és bírom.

Kajos Kálmán 2018 tavaszán Nyugdíjas Ki-mi-tud döntőjén Kiemelt arany minősítést szerzett

Pillanatképek a közelmúlt zenéléseiből:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zenei szeretet útján

Sziráki Károlyné visszaemlékezése A rég múlt időből kiindulva: ki-ki érzéke, lehetősége szerint szerezte, művelte – műfaját tekintve – saját zenei élményét. A napokban amikor gondolatom nyugalmas, visszatekintő elmélkedésbe fordult, eszembe jutott édesapám. Mindez azt mondatja velem: az emlékek mind addig megmaradnak míg van ki ápolja, fenntartja, felidézi, őrzi azokat. Így jutottam el érzelemtől fakadó kíváncsisággal, vajon van-e még ki emlékszik: kik is voltak azok, akik Jánoshidán a cigány zenekaron kívül más hangzású zenével szolgáltak. Létezett már az II. világháború előtti időből, hogy a bevonuló regrutákat a községházánál búcsúztatták, zenéltek a MADISZ rendezvényein bálokban, lakodalmakban. Leventék kísérete a katonai bevonuláson Sőt búcsú-vásár alkalmával az akkor még kézi vezérlésű gyerek sergő alatt is muzsikáltak. Igen, ők voltak kiket úgy emlegetünk ma is: a szorgos REZES BANDA. Aránylag fiatalon jutottak el oda, hogy zenei eszközök beszerzésével, önszorgalmukkal, sok prób

Jánoshida nevének eredete

A jelenlegi helyén ősi idők óta híd állt a Zagyván, amely fontos átkelőhely volt a kereskedők számára, így ennek jelentőségét hirdethette büszkén községünk elnevezése. Felvetődik a kérdés azonban: vajon ki lehetett az a János, aki „névadója” lett településünknek? A kézenfekvő válasz a híd mellett jelenleg is álló Keresztelő Szent János lehet. A XVIII. században Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel a felújított templomot. Az ebből a korból származó, községünket jelző pecséteken is feltűnik a híd, előtte pedig Jézus megkeresztelésének jelenete. A templom e korból származó címerében is Keresztelő Szent János ábrázolása látható. Egyes források szerint a település a nevét a hídon egykor állt Keresztelő Szent János szoborról kapta. (Rupp Jakab) Kiderült azonban, hogy a hídon egykor Nepomuki Szent János szobra állt (ami ma a templomkertben található) és már 1401-ben Janushyda néven jegyzik településünket.Nepomuki Szent János 1393-ban halt mártírhalált Prágában, amikor a király a