Ugrás a fő tartalomra

A zenei szeretet útján (folytatás)

Kajos Kálmán visszaemlékezése


1960-ban kezdtem ipari tanuló éveimet a Jászberényi Szakmunkásképző iskolában géplakatos szakon, ahová autóbusszal jártunk be. A buszon volt köztünk egy alattyáni srác, Kovács Karcsinak hívták, szaxofonozni tanult. A haverjai biztatták, zenéljen a buszon, ez nekem nagyon megtetszett. Elmondta, hogy csatlakozott egy jánoshidai családi zenekarhoz, itt szoktak próbálni a kultúrházban. Ez volt az Eszes Máté zenekar, amit a testvéreivel alapítottak jó pár évtizeddel azelőtt. Ekkor már csak ő élt közülük. Máté fia harmonikázott, Máté bácsi trombitált, a szomszéd fiú, Turóczi Lajos dobolt, Oláh Béla hawaii gitáron játszott. 

Balról: id. Eszes Máté, Turóczi Lajos, ifj. Eszes Máté

Lakodalmakban, bálokban zenéltek, sok próbájukra elmentem, Karcsi biztatott, vegyek én is szaxofont. Géplakatosként 1963-ban végeztem, és mint annyian, Budapesten dolgoztam. 1964 tavaszán sikerült megvennem a hangszert, 5000 forintért, egy havi keresetem akkor 1200 forint volt. A búcsúi bálban csatlakozva hozzájuk már pár számot el tudtam játszani. 


Kajos Kálmán

Ősszel Pesten beiratkoztam a MÁV zeneiskolába, itthon jó pár lakodalomban volt alkalmam gyakorolni. 1965 őszén behívtak katonának, ezzel lett vége az iskolának, nem adtak engedélyt a további tanulásra. 

A honvédségnél összejött egy komplett zenekar, zongorista, dobos, trombitás, gitáros és én a szaxofonnal. 

Honvédségi zenekarban Kajos Kálmán (szaxofon), Rózsahegyi László szemüvegben (gitár)

Nekem és a gitárosnak kellett énekelni, nekem is sikerült gyakorolnom. Pár hónap együtt zenélés után a gitáros, Rózsahegyi László rábeszélt, hogy megtanít gitározni, így tudom majd az énekemet kísérni. Gyakorolhattam az ő gitárján, amíg nem lett saját gitárom és elegendő kitartásom. Ez a kitartás 1966 óta tart. 

Kajos Kálmán

A honvédségtől 1968-ban szereltem le, és az Eszes zenekarral folytattam tovább. 1968. augusztus 20-án az ÁFÉSZ megnyitotta az éttermét, felkértek bennünket másodállásban naponta zenélni, 17-22 óráig, szombaton éjfélig. Itt már csak hárman voltunk, Máté bácsi abbahagyta a zenélést. Így a fia, Máté harmonikázott, Turóczi Lajos dobolt, én már gitárral kísértem az énekemet.


Balról: Turóczi Lajos, Kajos Kálmán, Eszes Máté

 Időközben a tagok cserélődtek mellettem, Pintér Laci billentyűzött, Tóth B. Andris is dobolt.

Balról: Eszes Máté, Pintér László, Kajos Kálmán

Mivel az élő zene megszűnt az étteremben, rengeteg lakodalomba hívtak bennünket. Ezekbe még Horváth Sanyi, alattyáni prímás is sokszor jött velünk, közben a dobos kivált, helyette jött Tóth Feri Jászboldogházáról.

Balról: Eszes Máté, Kajos Kálmán, Tóth Ferenc

Később már csak a gitár mellett harmonikával és szintetizátorral maradtunk ketten Tóth Ferivel, mígnem ő kapott egy infarktust, így egyedül maradva folytattam tovább. 

Kajos Kálmán

Sajnos a fentebb említett zenésztársaim közül sokan már nem élnek. 2008-ban én is infarktust kaptam, de szerencsére felépültem belőle. 2010 óta újra zenélek, különböző születésnapokra, nyugdíjas találkozókra hívnak, remélem még sokáig tudom folytatni, ameddig hívnak és bírom.

Kajos Kálmán 2018 tavaszán Nyugdíjas Ki-mi-tud döntőjén Kiemelt arany minősítést szerzett

Pillanatképek a közelmúlt zenéléseiből:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kozák Károly előadása Jánoshida történetéről és a templom műemléki helyreállításáról

Kozák Károly vezette 1971-73 között a jánoshidai templom műemlék helyreállítási munkálatait. Ez a jegyzet az 1973. október 17-én Jánoshidán megtartott előadása alapján készült. Kozák Károly A megyében és az országban járva gyakran hallhatunk, láthatunk műemléki helyreállításokról, és régészeti feltárásokról. A rádióban is gyakran elhangzik egy-egy híradás, nem beszélve az újságokról, sőt ritkábban a TV-ben is láthatunk néhány kockát, néhány képet ilyenféle munkákról. Ezek közé a munkák közé tartozik az 1971-ben megkezdett jánoshidai műemléki templom helyreállítása. A templom helyreállítása eléggé előrehaladott most, és ezért örömmel vállalkoztam a felkérésre, hogy röviden beszámoljak a jelenlévőknek az itt folyó munkákról, az elért eredményekről, és az elkészült maradványok alapján valamelyest értékeljük is a templomot, amely helyreállítással Szolnok megyének legjelentősebb műemlékei közé fog tartozni. Az ország rengeteget áldoz az ilyen műemléki és régészeti munkákra, és megkérdezik s...

Jánoshida településszerkezetének kialakulása

Általánosságban egy település szerkezetének a kialakulásában a tájnak, a földrajzi viszonyoknak, a gazdálkodási módoknak van meghatározó szerepe, Jánoshida esetében azonban ezek mellet fontos tényező a saját történelme, létrejöttének ideje is. Ezek mindegyikének a hatása érződik tehát a mai településszerkezeten. Nem csak a régészeti lelőhelyek, de a régi öregek meséi is arra engednek következtetni, hogy Jánoshida területe már az őskortól lakott hely volt, azonban az ősi település nyomait valahol az alattyáni erdő felé kell keresnünk, ott, ahol a Tarnával egyesült Zagyva 2/3 részt körülveszi a fákat. A Habsburg birodalom második katonai felmérése 1860 körül Dédszüleink szerint ezen a Szilvaszögnek nevezett helyen volt a falu őse. Az elnevezésnek a szilvához mint gyümölcshöz azonban semmi köze, inkább az erdő latin megfelelőjéből, a silvae szóból származhat. Feltehetőleg ezen a helyen, a vízjárta, vízzel körülvett, de a vízből kiemelkedő hordalékkúpokon telepedtek le őseink, mely helyfog...

Jánoshida nevének eredete

A jelenlegi helyén ősi idők óta híd állt a Zagyván, amely fontos átkelőhely volt a kereskedők számára, így ennek jelentőségét hirdethette büszkén községünk elnevezése. Felvetődik a kérdés azonban: vajon ki lehetett az a János, aki „névadója” lett településünknek? A kézenfekvő válasz a híd mellett jelenleg is álló Keresztelő Szent János lehet. A XVIII. században Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel a felújított templomot. Az ebből a korból származó, községünket jelző pecséteken is feltűnik a híd, előtte pedig Jézus megkeresztelésének jelenete. A templom e korból származó címerében is Keresztelő Szent János ábrázolása látható. Egyes források szerint a település a nevét a hídon egykor állt Keresztelő Szent János szoborról kapta. (Rupp Jakab) Kiderült azonban, hogy a hídon egykor Nepomuki Szent János szobra állt (ami ma a templomkertben található) és már 1401-ben Janushyda néven jegyzik településünket.Nepomuki Szent János 1393-ban halt mártírhalált Prágában, amikor a kirá...