Ugrás a fő tartalomra

A zenei szeretet útján (folytatás)

Kajos Kálmán visszaemlékezése


1960-ban kezdtem ipari tanuló éveimet a Jászberényi Szakmunkásképző iskolában géplakatos szakon, ahová autóbusszal jártunk be. A buszon volt köztünk egy alattyáni srác, Kovács Karcsinak hívták, szaxofonozni tanult. A haverjai biztatták, zenéljen a buszon, ez nekem nagyon megtetszett. Elmondta, hogy csatlakozott egy jánoshidai családi zenekarhoz, itt szoktak próbálni a kultúrházban. Ez volt az Eszes Máté zenekar, amit a testvéreivel alapítottak jó pár évtizeddel azelőtt. Ekkor már csak ő élt közülük. Máté fia harmonikázott, Máté bácsi trombitált, a szomszéd fiú, Turóczi Lajos dobolt, Oláh Béla hawaii gitáron játszott. 

Balról: id. Eszes Máté, Turóczi Lajos, ifj. Eszes Máté

Lakodalmakban, bálokban zenéltek, sok próbájukra elmentem, Karcsi biztatott, vegyek én is szaxofont. Géplakatosként 1963-ban végeztem, és mint annyian, Budapesten dolgoztam. 1964 tavaszán sikerült megvennem a hangszert, 5000 forintért, egy havi keresetem akkor 1200 forint volt. A búcsúi bálban csatlakozva hozzájuk már pár számot el tudtam játszani. 


Kajos Kálmán

Ősszel Pesten beiratkoztam a MÁV zeneiskolába, itthon jó pár lakodalomban volt alkalmam gyakorolni. 1965 őszén behívtak katonának, ezzel lett vége az iskolának, nem adtak engedélyt a további tanulásra. 

A honvédségnél összejött egy komplett zenekar, zongorista, dobos, trombitás, gitáros és én a szaxofonnal. 

Honvédségi zenekarban Kajos Kálmán (szaxofon), Rózsahegyi László szemüvegben (gitár)

Nekem és a gitárosnak kellett énekelni, nekem is sikerült gyakorolnom. Pár hónap együtt zenélés után a gitáros, Rózsahegyi László rábeszélt, hogy megtanít gitározni, így tudom majd az énekemet kísérni. Gyakorolhattam az ő gitárján, amíg nem lett saját gitárom és elegendő kitartásom. Ez a kitartás 1966 óta tart. 

Kajos Kálmán

A honvédségtől 1968-ban szereltem le, és az Eszes zenekarral folytattam tovább. 1968. augusztus 20-án az ÁFÉSZ megnyitotta az éttermét, felkértek bennünket másodállásban naponta zenélni, 17-22 óráig, szombaton éjfélig. Itt már csak hárman voltunk, Máté bácsi abbahagyta a zenélést. Így a fia, Máté harmonikázott, Turóczi Lajos dobolt, én már gitárral kísértem az énekemet.


Balról: Turóczi Lajos, Kajos Kálmán, Eszes Máté

 Időközben a tagok cserélődtek mellettem, Pintér Laci billentyűzött, Tóth B. Andris is dobolt.

Balról: Eszes Máté, Pintér László, Kajos Kálmán

Mivel az élő zene megszűnt az étteremben, rengeteg lakodalomba hívtak bennünket. Ezekbe még Horváth Sanyi, alattyáni prímás is sokszor jött velünk, közben a dobos kivált, helyette jött Tóth Feri Jászboldogházáról.

Balról: Eszes Máté, Kajos Kálmán, Tóth Ferenc

Később már csak a gitár mellett harmonikával és szintetizátorral maradtunk ketten Tóth Ferivel, mígnem ő kapott egy infarktust, így egyedül maradva folytattam tovább. 

Kajos Kálmán

Sajnos a fentebb említett zenésztársaim közül sokan már nem élnek. 2008-ban én is infarktust kaptam, de szerencsére felépültem belőle. 2010 óta újra zenélek, különböző születésnapokra, nyugdíjas találkozókra hívnak, remélem még sokáig tudom folytatni, ameddig hívnak és bírom.

Kajos Kálmán 2018 tavaszán Nyugdíjas Ki-mi-tud döntőjén Kiemelt arany minősítést szerzett

Pillanatképek a közelmúlt zenéléseiből:

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Összefogás Jánoshida történetének megidézéséért a 825 éves fennállás megünneplésekor

Bátran kijelenthetjük, hogy a Jánoshidán élők valódi összefogásával jött létre 2011. június 24-én a templomkertben a település történetét bemutató múltidézés. Hiszen sok-sok helyi lakos tehetségét és rátermettségét bizonyítva hozott létre egy igazán értékes és érdekes előadást a Kulturális Bizottság teljes támogatásával. Már az előkészítési munkálatokban érezhető volt, hogy sokan megértették, hogy milyen nagyszerű dolog együtt létrehozni valami értékeset. Szinte mindenki, akinek lehetősége volt rá örömmel vállalta, hogy szereplőként vagy segítőként részese legyen a műsor létrehozásának. A helyszín kiválasztásában jelentős szerepet játszott az, hogy a templomkert Jánoshida legszebb közterülete, melynek ápolását az egyházközség tagjai áldozatos munkájukkal végzik. A színpad és a nézőtér kialakítása miatt Bori István és csapata vállalta a tereprendezés nehéz feladatát. A rendezvény hírül adásához Varga Antal biztosította a hintóját, melyről Zombori József kiáltotta világgá a falu több pon...

Kozák Károly előadása Jánoshida történetéről és a templom műemléki helyreállításáról

Kozák Károly vezette 1971-73 között a jánoshidai templom műemlék helyreállítási munkálatait. Ez a jegyzet az 1973. október 17-én Jánoshidán megtartott előadása alapján készült. Kozák Károly A megyében és az országban járva gyakran hallhatunk, láthatunk műemléki helyreállításokról, és régészeti feltárásokról. A rádióban is gyakran elhangzik egy-egy híradás, nem beszélve az újságokról, sőt ritkábban a TV-ben is láthatunk néhány kockát, néhány képet ilyenféle munkákról. Ezek közé a munkák közé tartozik az 1971-ben megkezdett jánoshidai műemléki templom helyreállítása. A templom helyreállítása eléggé előrehaladott most, és ezért örömmel vállalkoztam a felkérésre, hogy röviden beszámoljak a jelenlévőknek az itt folyó munkákról, az elért eredményekről, és az elkészült maradványok alapján valamelyest értékeljük is a templomot, amely helyreállítással Szolnok megyének legjelentősebb műemlékei közé fog tartozni. Az ország rengeteget áldoz az ilyen műemléki és régészeti munkákra, és megkérdezik s...

Plébániatemplom, Jánoshida - TÁJAK KOROK MÚZEUMOK KISKÖNYVTÁRA

A Zagyva és holt ágai, vizenyős rétei által tagolt hangulatos jászsági táj egyik ősi múltú települése Jánoshida. A falu a Zagyva partján a tájegység és a megye központja, Jászberény és Szolnok között fekszik, a folyó egyik fontos hídja közelében. A környéken előkerült korai régészeti leletek és a falu neve alapján bizonyítottnak vehetjük, hogy már a középkort megelőzően jól ismert átkelőhely volt itt, amelyen keresztül fontos út vezetett. Az őskori leleteken kívül az új Zagyva-híd építésekor előkerült, megbolygatott sírok érdemelnek külön említést az avar temető mellett. Ez a temető és a falu szélén levő, Burány-telepi Árpád-kori sírok leletei azt bizonyítják, hogy a falu területe az avaroktól kezdődően a honfoglalás koráig, majd napjainkig folyamatosan lakott terület volt. Hazai példák nyomán (pl. Árpás-Mórichida) és a környék egyes helynevei alapján felvetődik annak lehetősége, hogy az átkelőhely védelmére fejedelmeink, első királyaink besenyőket telepítettek erre a vidékre. A még so...