Ugrás a fő tartalomra

A mi függő karácsonyfánk!

 

Ötéves koromtól emlékeimben él, hogy éltük meg a karácsony élményét. Zenész családból származom, idősödő szüleim tizedik élő gyermekeként más szeretetet kaptam, mint a velem egykorú társaim.

Nekünk ősszel elkezdődött a feladatunk: vadásztuk az arany és ezüst csokipapírokat. A körmünkkel kisimítottuk és elraktuk. Majd eljött a december! A fiúk: Gyurka, Káli elkészítették a bethelemi jászolt. Advent idején minden este mentek gyermeki lázban égve a falun belül mindenhová, ahová beengedték a kis Jézust. Karácsony utolsó hetében elkezdtük a technika színes papírjaiból láncszemeket összeragasztva elkészíteni a fára a papírláncot.



Eljött a nap, ami a napi teendők mellett más volt. Jóapám 100-as szögből hajított kampót vert a szoba mennyezetébe, mivel karácsonyfa híján és a sok fekvőhely mellett nem jutott üres hely a szobánkban. Öt otthon lévő gyerekkel meghúzódtunk a meleg fészekben. Szintén Apa vékony dróttal 10 darab gyertyát helyezett a néha féloldalas fenyőre. Eközben mi is elkezdtük a kellékeinket előhozni. Gyurka és Káli szalmaszálból csillagot formáltak, ami a csúcsot jelképezte. A fiúk háztartási vattából kis hópihéket tették az ágakra. Apám így felakasztotta a mennyezetre, és a csúcs, a csillag eltakarta a kampót is. Mi lányok, Mari és Betty, a három ízű (kakaó, vanília, puncs) konzum szaloncukorra kötöztük a cérnát, de a háztartási kekszre, és a dióra is cérnát kötöttünk, azzal akasztottuk fel a fára. Apukám gyufaszálat tett a dióba, így tudtunk rá cérnát kötni.



Eközben a tüzet rakva jó Anyánk már a nagy, hatalmas edényben főzte a decemberben levágott disznóból meghagyott sós húsból a káposztát rántással, árpakásával, de annyit, hogy másnapra a másik öt, fészekből különélő családnak is jusson. Mellette a sparhelt sütőjében sült a jó, finom mákos kalács is. Ekkor már teljesen besötétedett. A két fiú felállt két hokedlira, és mi hárman adogattuk a díszeket, a becsomagolt aranydiót, az ezüstruhát kapott kekszeket, szaloncukrokat, a tíz szál gyertyát! Minden felkerült a kis fára. Apám feladata volt, hogy meggyújtja az Ő tíz gyertyáját, ami a gyerekeik számát jelentették, hiszen Isten ajándékaként világították meg az Ő és Anyám életét! A villanyt leoltottuk, és énekeltünk a „Pásztorok, pásztorok”, és a „Mennyből az angyal" karácsonyi énekeket tiszta gyermeki lelkesedéssel. Nem is vettük észre, hogy eközben Anyánk a fa alá, a hokedlira behozta a betlehemi kis jászolt, és eléje almákat, diót, kekszet, az iskolához egy-egy ceruzát, radírt, még hozzá néhány édesség, amit mindannyian kedveltünk: Zizi, Panni csoki, Mecsek csoki, Stolwerck, ami igazi csemegének számított nekünk, gyerekeknek. Nem kapkodtunk érte, hiszen mindnyájan tudtuk, kinek mi jár! Boldogan egymásra néztünk és a mi kis f ü g g ő karacsonyfánkra! Anya akkora kitálalta a megfőtt káposztát, a kalácsból is egy darabot felvágott, és boldogan ültünk le vacsorázni!



Apa és Anya szeme sarkában láttuk, milyen elégedettek, melegség járta át a szobát, hiszen hozzánk eljött a kis Jézus, hozott nekünk békességet, hitet, szeretetet és elhozta a reményt is! Vacsora után szüleink rádiót hallgatták, mi, gyerekek malmoztunk, gomboztunk, szócsatát játszottunk. Kinn legtöbbször esett a hó, és kinézve az ablakon a téli táj szépségét mindig csodálattal bámultuk. Volt, aki kibírta alvás nélkül addig, hogy szüleink elmentek a templomba, hogy ott is köszöntsék a Megváltó születésének évfordulóját! Nálunk a függő karácsonyfa a harmadik napra üres lett, mert minden gyerek - akik között már volt unoka is -, részesedett a kis Jézus által kapott szaloncukorból és ételből! Visszaemlékezve ezen időkre, gyermekkorom legszebb pillanatai közé tartozott a karácsonyeste! Mindenkinek kívánok békességet, egészséget, olyan összetartozást, egyetértést, mint akkor megéltünk!

(Rácz Józsefné)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kozák Károly előadása Jánoshida történetéről és a templom műemléki helyreállításáról

Kozák Károly vezette 1971-73 között a jánoshidai templom műemlék helyreállítási munkálatait. Ez a jegyzet az 1973. október 17-én Jánoshidán megtartott előadása alapján készült. Kozák Károly A megyében és az országban járva gyakran hallhatunk, láthatunk műemléki helyreállításokról, és régészeti feltárásokról. A rádióban is gyakran elhangzik egy-egy híradás, nem beszélve az újságokról, sőt ritkábban a TV-ben is láthatunk néhány kockát, néhány képet ilyenféle munkákról. Ezek közé a munkák közé tartozik az 1971-ben megkezdett jánoshidai műemléki templom helyreállítása. A templom helyreállítása eléggé előrehaladott most, és ezért örömmel vállalkoztam a felkérésre, hogy röviden beszámoljak a jelenlévőknek az itt folyó munkákról, az elért eredményekről, és az elkészült maradványok alapján valamelyest értékeljük is a templomot, amely helyreállítással Szolnok megyének legjelentősebb műemlékei közé fog tartozni. Az ország rengeteget áldoz az ilyen műemléki és régészeti munkákra, és megkérdezik s...

Jánoshida településszerkezetének kialakulása

Általánosságban egy település szerkezetének a kialakulásában a tájnak, a földrajzi viszonyoknak, a gazdálkodási módoknak van meghatározó szerepe, Jánoshida esetében azonban ezek mellet fontos tényező a saját történelme, létrejöttének ideje is. Ezek mindegyikének a hatása érződik tehát a mai településszerkezeten. Nem csak a régészeti lelőhelyek, de a régi öregek meséi is arra engednek következtetni, hogy Jánoshida területe már az őskortól lakott hely volt, azonban az ősi település nyomait valahol az alattyáni erdő felé kell keresnünk, ott, ahol a Tarnával egyesült Zagyva 2/3 részt körülveszi a fákat. A Habsburg birodalom második katonai felmérése 1860 körül Dédszüleink szerint ezen a Szilvaszögnek nevezett helyen volt a falu őse. Az elnevezésnek a szilvához mint gyümölcshöz azonban semmi köze, inkább az erdő latin megfelelőjéből, a silvae szóból származhat. Feltehetőleg ezen a helyen, a vízjárta, vízzel körülvett, de a vízből kiemelkedő hordalékkúpokon telepedtek le őseink, mely helyfog...

Jánoshida nevének eredete

A jelenlegi helyén ősi idők óta híd állt a Zagyván, amely fontos átkelőhely volt a kereskedők számára, így ennek jelentőségét hirdethette büszkén községünk elnevezése. Felvetődik a kérdés azonban: vajon ki lehetett az a János, aki „névadója” lett településünknek? A kézenfekvő válasz a híd mellett jelenleg is álló Keresztelő Szent János lehet. A XVIII. században Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel a felújított templomot. Az ebből a korból származó, községünket jelző pecséteken is feltűnik a híd, előtte pedig Jézus megkeresztelésének jelenete. A templom e korból származó címerében is Keresztelő Szent János ábrázolása látható. Egyes források szerint a település a nevét a hídon egykor állt Keresztelő Szent János szoborról kapta. (Rupp Jakab) Kiderült azonban, hogy a hídon egykor Nepomuki Szent János szobra állt (ami ma a templomkertben található) és már 1401-ben Janushyda néven jegyzik településünket.Nepomuki Szent János 1393-ban halt mártírhalált Prágában, amikor a kirá...