Sziráki Károlyné visszaemlékezése
A rég múlt időből kiindulva: ki-ki érzéke, lehetősége szerint szerezte, művelte – műfaját tekintve – saját zenei élményét. A napokban amikor gondolatom nyugalmas, visszatekintő elmélkedésbe fordult, eszembe jutott édesapám.
Mindez azt mondatja velem: az emlékek mind addig megmaradnak míg van ki ápolja, fenntartja, felidézi, őrzi azokat. Így jutottam el érzelemtől fakadó kíváncsisággal, vajon van-e még ki emlékszik: kik is voltak azok, akik Jánoshidán a cigány zenekaron kívül más hangzású zenével szolgáltak.
Létezett már az II. világháború előtti időből, hogy a bevonuló regrutákat a községházánál búcsúztatták, zenéltek a MADISZ rendezvényein bálokban, lakodalmakban.
A rég múlt időből kiindulva: ki-ki érzéke, lehetősége szerint szerezte, művelte – műfaját tekintve – saját zenei élményét. A napokban amikor gondolatom nyugalmas, visszatekintő elmélkedésbe fordult, eszembe jutott édesapám.
Mindez azt mondatja velem: az emlékek mind addig megmaradnak míg van ki ápolja, fenntartja, felidézi, őrzi azokat. Így jutottam el érzelemtől fakadó kíváncsisággal, vajon van-e még ki emlékszik: kik is voltak azok, akik Jánoshidán a cigány zenekaron kívül más hangzású zenével szolgáltak.
Létezett már az II. világháború előtti időből, hogy a bevonuló regrutákat a községházánál búcsúztatták, zenéltek a MADISZ rendezvényein bálokban, lakodalmakban.
 |
| Leventék kísérete a katonai bevonuláson |
Sőt búcsú-vásár alkalmával az akkor még kézi vezérlésű gyerek sergő alatt is muzsikáltak. Igen, ők voltak kiket úgy emlegetünk ma is: a szorgos REZES BANDA.
Aránylag fiatalon jutottak el oda, hogy zenei eszközök beszerzésével, önszorgalmukkal, sok próbával, tehetségükkel szórakoztassanak. Évekig hangszereikkel nyújtottak zenei szolgáltatást az arra igényt tartóknak. A fúvós zenekar tagjainak utánpótlása helyi szinten ma nincs, felbomlásuk az 1960-as évekre tehető.
Aránylag fiatalon jutottak el oda, hogy zenei eszközök beszerzésével, önszorgalmukkal, sok próbával, tehetségükkel szórakoztassanak. Évekig hangszereikkel nyújtottak zenei szolgáltatást az arra igényt tartóknak. A fúvós zenekar tagjainak utánpótlása helyi szinten ma nincs, felbomlásuk az 1960-as évekre tehető.
 |
| Balról: Deák Mihály, Eszes Máté, Bata István, Bankos József, (Sánta) Béla, Eszes Mihály, Eszes József |
Édesapám egészségi állapota és családi élete kapcsán változás következett: a trombita után kezébe más zenei eszköz került. Saját készítésű citerát alkotott, melyen szintén önállóan megtanult zenélni és a tótkéri tanyavilágban az ivókban fiataloknak játszott.
Itt szeretném elmondani az időjárás kapcsán az 1950-es évekre vonatkozó egyedi, maradandó eseményét. Kicsiny leány voltam, korom talán iskolakezdés előtti időre tehető, de emlékszem. A fiataloknak ott akkoriban szórakozási lehetősége tél idején az volt, amit lehetőségük szerint rendeztek. Szomszédságunk közelében egy üresen álló tanya épületében – engedéllyel – szárízíket gyűjtöttek, összehordva tüzelőnek kemencébe. Már délidőben elkezdték a kemencébe való fűtést az esti meleghez, az általuk rendezett ivóba. Nem voltak ritkák tél időben az 1 m-es havak, melyek borították a földeket.
Szüleim fiatalok lévén több alkalommal elvittek az esti "buliba". A rendezvény és a házunk közötti út kb. 1 km-re lehetett, melyet keresztezett mély kanális. Bár helye tudott volt, de a hideg szél telekotorta hóval. Abba a reménybe, hogy a fagyos hó fenn tart, az utat lerövidítve édesapám hol hátán, hol a nyaka között vitt. A kanálisnál a hó beszakadt alattunk, s a feje tetején keresztül landoltam a hóba és is bukfencelve. Így esett felavatásom időben a "buliba" menet, ahol utána a suckóba melegedve elaludtam, másnap odahaza ébredtem. Talán maradandó zenei szeretetem ekkor rögzült.
Ezt követően eljött az az idő is, hogy a külterületi iskola tanítója, Rusvai László összefogásával szerveződött egy vegyes zenekar. Ez kb. az 1956 utáni események, rendezvények idejére tehető. A spontán összeállt zenét szeretők zenei eszközeikkel rendelkezők nagy sikerrel szórakoztatták a tanya világ lakosságát bálokban, tsz. banketten a kultúrházban.
Itt szeretném elmondani az időjárás kapcsán az 1950-es évekre vonatkozó egyedi, maradandó eseményét. Kicsiny leány voltam, korom talán iskolakezdés előtti időre tehető, de emlékszem. A fiataloknak ott akkoriban szórakozási lehetősége tél idején az volt, amit lehetőségük szerint rendeztek. Szomszédságunk közelében egy üresen álló tanya épületében – engedéllyel – szárízíket gyűjtöttek, összehordva tüzelőnek kemencébe. Már délidőben elkezdték a kemencébe való fűtést az esti meleghez, az általuk rendezett ivóba. Nem voltak ritkák tél időben az 1 m-es havak, melyek borították a földeket.
Szüleim fiatalok lévén több alkalommal elvittek az esti "buliba". A rendezvény és a házunk közötti út kb. 1 km-re lehetett, melyet keresztezett mély kanális. Bár helye tudott volt, de a hideg szél telekotorta hóval. Abba a reménybe, hogy a fagyos hó fenn tart, az utat lerövidítve édesapám hol hátán, hol a nyaka között vitt. A kanálisnál a hó beszakadt alattunk, s a feje tetején keresztül landoltam a hóba és is bukfencelve. Így esett felavatásom időben a "buliba" menet, ahol utána a suckóba melegedve elaludtam, másnap odahaza ébredtem. Talán maradandó zenei szeretetem ekkor rögzült.
 |
| A citera mára már nem működő állapotban, 65 éve lehangoltan őrizve. |
Ezt követően eljött az az idő is, hogy a külterületi iskola tanítója, Rusvai László összefogásával szerveződött egy vegyes zenekar. Ez kb. az 1956 utáni események, rendezvények idejére tehető. A spontán összeállt zenét szeretők zenei eszközeikkel rendelkezők nagy sikerrel szórakoztatták a tanya világ lakosságát bálokban, tsz. banketten a kultúrházban.
 |
| Balról:Eszes Ferenc, ifj. Berkó Ferenc, Gazsi Károly, Eszes József, Zrupkó Mátytás, Gazsi Géza, id. Berkó Ferenc, Rusvai László |
Édesapám 35 évesen fiatalon 1960-ban elhunyt és a tótkéri zenekar fel is oszlott.
Büszke vagyok tehetségére, zenei szeretetére emlékét ily módon is felidézem.
Büszke vagyok tehetségére, zenei szeretetére emlékét ily módon is felidézem.
 |
| Eszes József (1925-1960) |