Ugrás a fő tartalomra

A zenei szeretet útján

Sziráki Károlyné visszaemlékezése

A rég múlt időből kiindulva: ki-ki érzéke, lehetősége szerint szerezte, művelte – műfaját tekintve – saját zenei élményét. A napokban amikor gondolatom nyugalmas, visszatekintő elmélkedésbe fordult, eszembe jutott édesapám.

Mindez azt mondatja velem: az emlékek mind addig megmaradnak míg van ki ápolja, fenntartja, felidézi, őrzi azokat. Így jutottam el érzelemtől fakadó kíváncsisággal, vajon van-e még ki emlékszik: kik is voltak azok, akik Jánoshidán a cigány zenekaron kívül más hangzású zenével szolgáltak.

Létezett már az II. világháború előtti időből, hogy a bevonuló regrutákat a községházánál búcsúztatták, zenéltek a MADISZ rendezvényein bálokban, lakodalmakban.

Leventék kísérete a katonai bevonuláson


Sőt búcsú-vásár alkalmával az akkor még kézi vezérlésű gyerek sergő alatt is muzsikáltak. Igen, ők voltak kiket úgy emlegetünk ma is: a szorgos REZES BANDA.

Aránylag fiatalon jutottak el oda, hogy zenei eszközök beszerzésével, önszorgalmukkal, sok próbával, tehetségükkel szórakoztassanak. Évekig hangszereikkel nyújtottak zenei szolgáltatást az arra igényt tartóknak. A fúvós zenekar tagjainak utánpótlása helyi szinten ma nincs, felbomlásuk az 1960-as évekre tehető.

Balról: Deák Mihály, Eszes Máté, Bata István, Bankos József,
(Sánta) Béla, Eszes Mihály, Eszes József

Édesapám egészségi állapota és családi élete kapcsán változás következett: a trombita után kezébe más zenei eszköz került. Saját készítésű citerát alkotott, melyen szintén önállóan megtanult zenélni és a tótkéri tanyavilágban az ivókban fiataloknak játszott.

Itt szeretném elmondani az időjárás kapcsán az 1950-es évekre vonatkozó egyedi, maradandó eseményét. Kicsiny leány voltam, korom talán iskolakezdés előtti időre tehető, de emlékszem. A fiataloknak ott akkoriban szórakozási lehetősége tél idején az volt, amit lehetőségük szerint rendeztek. Szomszédságunk közelében egy üresen álló tanya épületében – engedéllyel – szárízíket gyűjtöttek, összehordva tüzelőnek kemencébe. Már délidőben elkezdték a kemencébe való fűtést az esti meleghez, az általuk rendezett ivóba. Nem voltak ritkák tél időben az 1 m-es havak, melyek borították a földeket.

Szüleim fiatalok lévén több alkalommal elvittek az esti "buliba". A rendezvény és a házunk közötti út kb. 1 km-re lehetett, melyet keresztezett mély kanális. Bár helye tudott volt, de a hideg szél telekotorta hóval. Abba a reménybe, hogy a fagyos hó fenn tart, az utat lerövidítve édesapám hol hátán, hol a nyaka között vitt. A kanálisnál a hó beszakadt alattunk, s a feje tetején keresztül landoltam a hóba és is bukfencelve. Így esett felavatásom időben a "buliba" menet, ahol utána a suckóba melegedve elaludtam, másnap odahaza ébredtem. Talán maradandó zenei szeretetem ekkor rögzült.

A citera mára már nem működő állapotban, 65 éve lehangoltan őrizve.

Ezt követően eljött az az idő is, hogy a külterületi iskola tanítója, Rusvai László összefogásával szerveződött egy vegyes zenekar. Ez kb. az 1956 utáni események, rendezvények idejére tehető. A spontán összeállt zenét szeretők zenei eszközeikkel rendelkezők nagy sikerrel szórakoztatták a tanya világ lakosságát bálokban, tsz. banketten a kultúrházban. 


Balról:Eszes Ferenc, ifj. Berkó Ferenc, Gazsi Károly, Eszes József,
Zrupkó Mátytás, Gazsi Géza, id. Berkó Ferenc, Rusvai László

Édesapám 35 évesen fiatalon 1960-ban elhunyt és a tótkéri zenekar fel is oszlott.

Büszke vagyok tehetségére, zenei szeretetére emlékét ily módon is felidézem.

Eszes József
(1925-1960)




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Kozák Károly előadása Jánoshida történetéről és a templom műemléki helyreállításáról

Kozák Károly vezette 1971-73 között a jánoshidai templom műemlék helyreállítási munkálatait. Ez a jegyzet az 1973. október 17-én Jánoshidán megtartott előadása alapján készült. Kozák Károly A megyében és az országban járva gyakran hallhatunk, láthatunk műemléki helyreállításokról, és régészeti feltárásokról. A rádióban is gyakran elhangzik egy-egy híradás, nem beszélve az újságokról, sőt ritkábban a TV-ben is láthatunk néhány kockát, néhány képet ilyenféle munkákról. Ezek közé a munkák közé tartozik az 1971-ben megkezdett jánoshidai műemléki templom helyreállítása. A templom helyreállítása eléggé előrehaladott most, és ezért örömmel vállalkoztam a felkérésre, hogy röviden beszámoljak a jelenlévőknek az itt folyó munkákról, az elért eredményekről, és az elkészült maradványok alapján valamelyest értékeljük is a templomot, amely helyreállítással Szolnok megyének legjelentősebb műemlékei közé fog tartozni. Az ország rengeteget áldoz az ilyen műemléki és régészeti munkákra, és megkérdezik s...

Összefogás Jánoshida történetének megidézéséért a 825 éves fennállás megünneplésekor

Bátran kijelenthetjük, hogy a Jánoshidán élők valódi összefogásával jött létre 2011. június 24-én a templomkertben a település történetét bemutató múltidézés. Hiszen sok-sok helyi lakos tehetségét és rátermettségét bizonyítva hozott létre egy igazán értékes és érdekes előadást a Kulturális Bizottság teljes támogatásával. Már az előkészítési munkálatokban érezhető volt, hogy sokan megértették, hogy milyen nagyszerű dolog együtt létrehozni valami értékeset. Szinte mindenki, akinek lehetősége volt rá örömmel vállalta, hogy szereplőként vagy segítőként részese legyen a műsor létrehozásának. A helyszín kiválasztásában jelentős szerepet játszott az, hogy a templomkert Jánoshida legszebb közterülete, melynek ápolását az egyházközség tagjai áldozatos munkájukkal végzik. A színpad és a nézőtér kialakítása miatt Bori István és csapata vállalta a tereprendezés nehéz feladatát. A rendezvény hírül adásához Varga Antal biztosította a hintóját, melyről Zombori József kiáltotta világgá a falu több pon...

Jánoshida településszerkezetének kialakulása

Általánosságban egy település szerkezetének a kialakulásában a tájnak, a földrajzi viszonyoknak, a gazdálkodási módoknak van meghatározó szerepe, Jánoshida esetében azonban ezek mellet fontos tényező a saját történelme, létrejöttének ideje is. Ezek mindegyikének a hatása érződik tehát a mai településszerkezeten. Nem csak a régészeti lelőhelyek, de a régi öregek meséi is arra engednek következtetni, hogy Jánoshida területe már az őskortól lakott hely volt, azonban az ősi település nyomait valahol az alattyáni erdő felé kell keresnünk, ott, ahol a Tarnával egyesült Zagyva 2/3 részt körülveszi a fákat. A Habsburg birodalom második katonai felmérése 1860 körül Dédszüleink szerint ezen a Szilvaszögnek nevezett helyen volt a falu őse. Az elnevezésnek a szilvához mint gyümölcshöz azonban semmi köze, inkább az erdő latin megfelelőjéből, a silvae szóból származhat. Feltehetőleg ezen a helyen, a vízjárta, vízzel körülvett, de a vízből kiemelkedő hordalékkúpokon telepedtek le őseink, mely helyfog...