Ugrás a fő tartalomra

Térátadó - 2015

2012 decemberében néhány jánoshidai család létrehozta az "Ez a hely a tiéd" civil társaságot, annak érdekében, hogy civil összefogással kezdeményezze a Kastély előtti tér felújítását, mely 2 évvel ezelőtt készült el. Időközben civil társaságunk egyesületté alakult; egy olyan egyesületté, melyet a szép és rendezett lakókörnyezet iránti igény és a falun való megmaradás vágya hozott létre.

Egyesületünk ezt a megmaradást a szülőhely iránti érzelmi kötődés erősítésével és a közterületek közösségi összefogással történő felújításával igyekszik elérni. Így próbálunk értéket teremteni és értéket megőrizni.


Azt gondolom azzal mindenki tisztában van, hogy Jánoshida nem egy gazdag község. Itt nincsenek nagyobb vállalkozások, akik az adójukkal hozzá tudnának járulni a település fejlesztéséhez. De itt is élnek olyan emberek, akiknek megvan arra az igényünk,hogy szép legyen a falu, rendezettek legyenek a közterületek. Ezért nincs más választásunk minthogy a hátrányunkból megpróbálunk előnyt kovácsolni. A pénztelenség arra ösztönöz bennünket, hogy szervezzünk adománygyűjtő rendezvényeket és közösségi munkát hirdessünk. Ezek a tevékenységek erősítik bennünk az összetartozás érzését és a falun való megmaradásunk reményét. Úgy fejlődik a falu, hogy közben épül a közösség.

Ezért aztán elmondhatjuk, hogy bár Jánoshida nem egy gazdag község, de az összefogások által lehet itt egy együttműködésekben gazdag közösség. Jó érzés az, hogy számíthatunk egymásra és hogy tartozunk valahová.

Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy miért fordítunk több száz órányi közösségi munkát a falu szépítésére, aminek eredménye például ez a tér is itt; vagy miért foglalkozunk a falu múltjának a gondozásával, amit például az átadó műsorban be is mutattunk; vagy miért szervezünk közösségformáló rendezvényeket, mint például a térátadó utáni utcabál (video:Utcabál - Jánoshida 2015.október 3.), vagy éppen a tervezett szilveszteri bál, de említhetném még a Családi nap vagy a Mozgások éjszakájának megszervezésében nyújtott segítségünket is; vagy miért ösztönözzük a Jánoshidán élőket arra, hogy az egészségük érdekében töltsenek mozgással heti 3×1 órát. A válasz nagyon egyszerű: mert az eredménye ezeknek a tevékenységeknek minden esetben valami jó, valami értékes. Épp elég rossz dolog történik körülöttünk a világban szükséges, hogy ezt valamiképpen kompenzáljuk.

Nagyon elgondolkodtatónak tartom Böjte Csaba (ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója) egyik gondolatát, aki azt mondta valahol, hogy "ne foglalkozzunk a világ hisztijével, inkább ültessünk a kertbe egy fát, gondozzuk a rózsabokrokat, főzzünk valami finomat, kedveskedjünk pajkosan egymással, és tegyük rendbe az otthonukat. Ettől jobb lesz a világ, értékesebb lesz az élet. Viszont ha bosszankodunk, pánikba esünk, akkor legfeljebb csak idegesebb lesz a világ."

Hát mi elültettünk itt több fát és rózsabokrot, a térátadóra főztünk finom teát és forralt bort, utcabállal kedveskedünk egymásnak és jó látni, hogy egy újabb része lett rendezett Jánoshidának, ami mindannyiunk nagy, közös otthona.










Az Egyesületünk szeretné népszerűsíteni azt a gondolatot, hogy az itt élők érezzenek felelősséget azért a helyért, ahol élnek. Felismerve azt, hogy mindannyiunk közös érdeke, hogy rendezett településen éljünk, hiszen a lakókörnyezet rendezettsége hatással van az itt élő emberek hangulatára, életminőségére, sőt még az ingatlanjaink értékére is.



Várjuk tehát sorainkba Jánoshidát lakóhelyének vagy szülőföldjének tekintő, felelősen gondolkodó családokat. Csatlakozási nyilatkozat letölthető: www.janoshida.hu/ezahelyatied.



Minél többen fogunk össze annál könnyebben tudjuk megvalósítani azt a célt, hogymaradjon ez a hely a miénk és legyen jövőnk nekünk és a gyermekeinknek itt Jánoshidán.





Egy térátadó nemcsak a visszaemlékezésre, hanem a megemlékezésre is lehetőséget ad. (video: A II. világháború jánoshidai áldozatai)

Azt, hogy ma lehetőségünk van arra, hogy békében élhetünk és tereket újíthatunk fel nagy mértékben a korábban Jánoshidán élt elődeinknek, szüleinknek, nagyszüleinknek és dédszüleinknek köszönhetjük. Mert ők azért dolgoztak és vállaltak áldozatot a múltban, hogy nekünk ma jobb életünk legyen.

Ami feladatunk csupán az, hogy emlékezzünk rájuk.




2011. július 20-án, Illés napján óriási vihar csapott le a falura, ami kidöntötte a téren lévő gyönyörű fenyőfákat. Szomorú volt látni a vihar háborús körülményekre emlékeztető pusztítását. Ez a látvány arra ösztönözte a Jótékonysági estek rendezőjét, hogy a 2014-es és 2015-ös jótékonysági estek bevételét a II. világháborús emlékmű körüli tér felújítására ajánlja fel. Később még sok-sok pénzbeli és nem pénzbeli adomány érkezett és jó volt látni, hogy egyre több ember közös ügyévé vált, hogy újra jó legyen ránézni erre a parkra.

A Sebestyén Albert tér kialakításának sikerén felbuzdulva az Egyesület Faluszépítő munkacsoportjának irányításával 2014-ben meghirdettük a II. világháborús emlékmű körül park közösségi összefogással történő felújítását.

Kétévnyi kemény munka van mögöttünk, melyhez rengeteg segítséget kaptunk az Önkormányzattól, vállalkozóktól és helyi lakosoktól, valamint a tervezést segítő kertész barátainktól.

Hétvégenként az Egyesület tagjaival és támogatóival, hétköznaponként a Start munkaprogramban résztvevők segítségével haladtunk előre lépésről-lépésre. Több száz órányi közösségi és szervező munkára volt szükség ahhoz, hogy a falunak ez a része újra szép legyen. Hatalmas feladat volt az öntöző rendszer kialakítása, az óriási terület elegyengetése, az utak szegélyezése, a növények ültetése és a füvesítés.

Szeretném külön kiemelni azoknak az embereknek az önkéntes munkáját, akik szabadidejüket feláldozva, a lelküket is belerakva járultak hozzá ahhoz, hogy a térátadón együtt lehettünk ezen az új téren. Nekik szeretnénk köszönetet mondani a térátadó ünnepségünkkel és azzal a táblával, amit a tér bejáratánál helyeztünk el.





Köszönjük a támogatók felajánlásait, akik növények és kerti eszközök megvásárlásával segítették munkánkat. Nevük a kihelyezett kis táblákon olvasható.

A tér tehát elkészült, és most már hivatalosan is átadtuk. Szolgáljon mindannyiunk örömére! Legyen jó érzés ránézni, valahányszor elmegyünk mellette vagy átsétálunk rajta!

Hirdesse ez a tér azt, ami az Egyesületünk tevékenységének is az üzenete: van a közösségnek alkotó ereje itt Jánoshidán, mert ez a hely a miénk.

2015. október 3.




Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zenei szeretet útján (folytatás)

Kajos Kálmán visszaemlékezése 1960-ban kezdtem ipari tanuló éveimet a Jászberényi Szakmunkásképző iskolában géplakatos szakon, ahová autóbusszal jártunk be. A buszon volt köztünk egy alattyáni srác, Kovács Karcsinak hívták, szaxofonozni tanult. A haverjai biztatták, zenéljen a buszon, ez nekem nagyon megtetszett. Elmondta, hogy csatlakozott egy jánoshidai családi zenekarhoz, itt szoktak próbálni a kultúrházban. Ez volt az Eszes Máté zenekar, amit a testvéreivel alapítottak jó pár évtizeddel azelőtt. Ekkor már csak ő élt közülük. Máté fia harmonikázott, Máté bácsi trombitált, a szomszéd fiú, Turóczi Lajos dobolt, Oláh Béla hawaii gitáron játszott.  Balról: id. Eszes Máté, Turóczi Lajos, ifj. Eszes Máté Lakodalmakban, bálokban zenéltek, sok próbájukra elmentem, Karcsi biztatott, vegyek én is szaxofont. Géplakatosként 1963-ban végeztem, és mint annyian, Budapesten dolgoztam. 1964 tavaszán sikerült megvennem a hangszert, 5000 forintért, egy havi keresetem akkor 1200 forint volt. A búcsúi b

A zenei szeretet útján

Sziráki Károlyné visszaemlékezése A rég múlt időből kiindulva: ki-ki érzéke, lehetősége szerint szerezte, művelte – műfaját tekintve – saját zenei élményét. A napokban amikor gondolatom nyugalmas, visszatekintő elmélkedésbe fordult, eszembe jutott édesapám. Mindez azt mondatja velem: az emlékek mind addig megmaradnak míg van ki ápolja, fenntartja, felidézi, őrzi azokat. Így jutottam el érzelemtől fakadó kíváncsisággal, vajon van-e még ki emlékszik: kik is voltak azok, akik Jánoshidán a cigány zenekaron kívül más hangzású zenével szolgáltak. Létezett már az II. világháború előtti időből, hogy a bevonuló regrutákat a községházánál búcsúztatták, zenéltek a MADISZ rendezvényein bálokban, lakodalmakban. Leventék kísérete a katonai bevonuláson Sőt búcsú-vásár alkalmával az akkor még kézi vezérlésű gyerek sergő alatt is muzsikáltak. Igen, ők voltak kiket úgy emlegetünk ma is: a szorgos REZES BANDA. Aránylag fiatalon jutottak el oda, hogy zenei eszközök beszerzésével, önszorgalmukkal, sok prób

Jánoshida nevének eredete

A jelenlegi helyén ősi idők óta híd állt a Zagyván, amely fontos átkelőhely volt a kereskedők számára, így ennek jelentőségét hirdethette büszkén községünk elnevezése. Felvetődik a kérdés azonban: vajon ki lehetett az a János, aki „névadója” lett településünknek? A kézenfekvő válasz a híd mellett jelenleg is álló Keresztelő Szent János lehet. A XVIII. században Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel a felújított templomot. Az ebből a korból származó, községünket jelző pecséteken is feltűnik a híd, előtte pedig Jézus megkeresztelésének jelenete. A templom e korból származó címerében is Keresztelő Szent János ábrázolása látható. Egyes források szerint a település a nevét a hídon egykor állt Keresztelő Szent János szoborról kapta. (Rupp Jakab) Kiderült azonban, hogy a hídon egykor Nepomuki Szent János szobra állt (ami ma a templomkertben található) és már 1401-ben Janushyda néven jegyzik településünket.Nepomuki Szent János 1393-ban halt mártírhalált Prágában, amikor a király a