Ugrás a fő tartalomra

Sebestyén Albert tér felújításának bejelentése

Első konkrét célként szeretnénk elérni a Kastély előtti emlékművek felújítását, valamint egy térkővel és zöld területtel kialakított park létrehozását, ahol méltó környezetben tudjuk megtartani megemlékezéseinket.


Ezzel együtt kezdeményezzük, hogy ez a tér viselje egy olyan Jánoshidához szorosan kötődő ember nevét, akinek a tevékenysége méltóképpen jelképezi ezt az összefogást.



„Több mint 30 éves itt tartózkodásom idején kellett felépíteni a plébániát, a templom műemléki helyreállítása még ma is tart. Az a légkör ahol felnőttem belülről arra indított, hogy a templom környezetét szebbé tegyem.” – vallotta 1998-ban Albert atya egy újságcikkben; abban az évben, mikor elsőként vehette át a Jánoshidáért kitüntető díjat.



S valóban: Albert atya, akit így szólított a település hívő és nem hívő lakossága, sokat tett ezen település rész, a „Papkert” kialakításáért. Nevéhez és keze munkájához fűződik a templomkert fáinak és bokrainak telepítése, arculatának megtervezése, létrehozása. Munkásságához tartozik a templom régészeti kutatásának elindítása, melyhez a papkerti lakótelep kialakítása adta meg az anyagi hátteret. Ennek eredményeképpen költözött sok fiatal család ebbe a településrészbe. A privatizáció idején lemondott a premontrei rendház (Kastély) épületéről a község javára, közösségi hasznosításra.



Ezen településépítő tevékenységéért szeretnénk, ha a Kastély előtti tér Sebestyén Albert nevét viselné.



„Az a kis közösség, akit az Isten mellém állított, minden áldozatra kész volt, úgy pénz, mint társadalmi munka vállalásában.” – Albert atya szavaival szeretnénk biztatni mindenkit, hogy akinek lehetősége van rá az adománnyal vagy építőanyaggal, akinek tehetsége van az szervezéssel, akinek kedve van az munkával járuljon hozzá, hogy ez a cél megvalósuljon!



Ennek az együttműködésnek az értékét az adja, hogy Jánoshida fejlődésében érdekelt családok összefogásával közösen hozhatunk létre olyan értékeket, melyekre büszkék lehetünk. Adományaikat eljuttathatják a Jánoshida Községért Közalapítvány bankszámlájára (69500187-10300679). Közlemény rovatban kérjük tüntessék fel: "Kastély előtti tér felújítására"



Valósítsuk meg együtt Sebestyén Albert gondolatát:

„Szeretném egy családdá tenni az egész falut, ahol az emberek megbecsülik, szeretik egymást!”





Interjú Sebestyén Alberttel az 1998. február 27-én megjelent Jánoshidai Híradóban.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zenei szeretet útján (folytatás)

Kajos Kálmán visszaemlékezése 1960-ban kezdtem ipari tanuló éveimet a Jászberényi Szakmunkásképző iskolában géplakatos szakon, ahová autóbusszal jártunk be. A buszon volt köztünk egy alattyáni srác, Kovács Karcsinak hívták, szaxofonozni tanult. A haverjai biztatták, zenéljen a buszon, ez nekem nagyon megtetszett. Elmondta, hogy csatlakozott egy jánoshidai családi zenekarhoz, itt szoktak próbálni a kultúrházban. Ez volt az Eszes Máté zenekar, amit a testvéreivel alapítottak jó pár évtizeddel azelőtt. Ekkor már csak ő élt közülük. Máté fia harmonikázott, Máté bácsi trombitált, a szomszéd fiú, Turóczi Lajos dobolt, Oláh Béla hawaii gitáron játszott.  Balról: id. Eszes Máté, Turóczi Lajos, ifj. Eszes Máté Lakodalmakban, bálokban zenéltek, sok próbájukra elmentem, Karcsi biztatott, vegyek én is szaxofont. Géplakatosként 1963-ban végeztem, és mint annyian, Budapesten dolgoztam. 1964 tavaszán sikerült megvennem a hangszert, 5000 forintért, egy havi keresetem akkor 1200 forint volt. A búcsúi b

A zenei szeretet útján

Sziráki Károlyné visszaemlékezése A rég múlt időből kiindulva: ki-ki érzéke, lehetősége szerint szerezte, művelte – műfaját tekintve – saját zenei élményét. A napokban amikor gondolatom nyugalmas, visszatekintő elmélkedésbe fordult, eszembe jutott édesapám. Mindez azt mondatja velem: az emlékek mind addig megmaradnak míg van ki ápolja, fenntartja, felidézi, őrzi azokat. Így jutottam el érzelemtől fakadó kíváncsisággal, vajon van-e még ki emlékszik: kik is voltak azok, akik Jánoshidán a cigány zenekaron kívül más hangzású zenével szolgáltak. Létezett már az II. világháború előtti időből, hogy a bevonuló regrutákat a községházánál búcsúztatták, zenéltek a MADISZ rendezvényein bálokban, lakodalmakban. Leventék kísérete a katonai bevonuláson Sőt búcsú-vásár alkalmával az akkor még kézi vezérlésű gyerek sergő alatt is muzsikáltak. Igen, ők voltak kiket úgy emlegetünk ma is: a szorgos REZES BANDA. Aránylag fiatalon jutottak el oda, hogy zenei eszközök beszerzésével, önszorgalmukkal, sok prób

Jánoshida nevének eredete

A jelenlegi helyén ősi idők óta híd állt a Zagyván, amely fontos átkelőhely volt a kereskedők számára, így ennek jelentőségét hirdethette büszkén községünk elnevezése. Felvetődik a kérdés azonban: vajon ki lehetett az a János, aki „névadója” lett településünknek? A kézenfekvő válasz a híd mellett jelenleg is álló Keresztelő Szent János lehet. A XVIII. században Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel a felújított templomot. Az ebből a korból származó, községünket jelző pecséteken is feltűnik a híd, előtte pedig Jézus megkeresztelésének jelenete. A templom e korból származó címerében is Keresztelő Szent János ábrázolása látható. Egyes források szerint a település a nevét a hídon egykor állt Keresztelő Szent János szoborról kapta. (Rupp Jakab) Kiderült azonban, hogy a hídon egykor Nepomuki Szent János szobra állt (ami ma a templomkertben található) és már 1401-ben Janushyda néven jegyzik településünket.Nepomuki Szent János 1393-ban halt mártírhalált Prágában, amikor a király a