Ugrás a fő tartalomra

Az együttműködés céljáról - civil társaság

Amikor fiatalként a letelepedésen gondolkodunk számtalan szempont befolyásolja a döntésünket. Van-e megfelelő munkahely elérhető távolságban? Szüleink, rokonaink, barátaink a közelben laknak-e? Milyen az óvoda, az iskola? Milyen az oda járó gyermekek összetétele? Mennyiért lehet házat, telket vásárolni? Tudjuk-e szeretni azt a helyet, azt a közösséget, ahol az életünket le szeretnénk élni?



Ezeket a szempontokat mérlegelve mi úgy döntöttünk, hogy Jánoshidán telepedünk le. Rajtunk kívül, még jó néhány másik család hozta meg ugyanezt a döntést és épített vagy felújított házat itt, jelezve azt, hogy Jánoshidán képzeli el a jövőjét.



De tudjuk, hogy nagyon sokan másképp döntöttek, sőt a letelepülők közül is többen az elköltözést fontolgatják. Hiszen sokan úgy érzik, hogy romlik a közbiztonság. A szociális ellátórendszert kihasználók, azzal visszaélők aránya növekszik. Egyre több a magatartás problémás gyerekek száma, ezért többen másik település iskolájába járatják gyermekeiket. Kulturáltsági és anyagi szempontból egyre nagyobbak a különbségek a leszakadók és a törekvők között. Jánoshida megítélése az itt élők és ide látogatók számára sokszor negatív. A médiában többnyire a bűnügyi hírekben jelenik meg a település neve. Tudjuk, hogy a negatív jelenségek nagy része társadalmi problémákra vezethetőek vissza és nem csak Jánoshidára jellemzőek. Kezelésük bonyolult és szinte megoldhatatlan feladat.



Pedig a képviselő-testület és az önkormányzati dolgozók odaadó munkájának eredményeként, a lehetőségek maximális kihasználásával Jánoshidán a közintézmények állapota és a közműellátottság kiváló, a környékbeli településekhez viszonyítva kiemelkedő. A Polgárőr Egyesület példaértékű szervezettséggel igyekszik javítani a közbiztonság állapotán. A jól felszerelt oktatási, nevelési intézményekben magasan képzett pedagógusok lelkiismeretesen végzik munkájukat.



De ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy a negatív társadalmi jelenségeket pozitív társadalmi folyamatokkal kell ellensúlyozni: a rombolást építéssel, a rossz híreket jó hírekkel, a széthúzást összefogással, a szégyenérzést büszkeséggel. Ezért szeretnénk a Jánoshidán élők olyan együttműködését kezdeményezni, mely értékteremtésen és megőrzésen alapul és céljai a következők:

  • értékek létrehozása (olyan területek fejlesztése, melyre pályázati kiírás nincs)
  • közadakozások szervezése a célok elérése érdekében
  • közösségfejlesztő tevékenységek kezdeményezése, szervezése és életben tartása (Jánoshida 3x1)
  • Jánoshidáról kialakult kép javítása az itt élők és a külvilág számára
  • javaslatok és kérések megfogalmazása az önkormányzat felé
  • kapcsolattartás a hasonló célokkal működő civil szervezetekkel
  • más települések közösségépítő gyakorlatainak tanulmányozása
  • hagyományok felkutatása és ápolása

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zenei szeretet útján (folytatás)

Kajos Kálmán visszaemlékezése 1960-ban kezdtem ipari tanuló éveimet a Jászberényi Szakmunkásképző iskolában géplakatos szakon, ahová autóbusszal jártunk be. A buszon volt köztünk egy alattyáni srác, Kovács Karcsinak hívták, szaxofonozni tanult. A haverjai biztatták, zenéljen a buszon, ez nekem nagyon megtetszett. Elmondta, hogy csatlakozott egy jánoshidai családi zenekarhoz, itt szoktak próbálni a kultúrházban. Ez volt az Eszes Máté zenekar, amit a testvéreivel alapítottak jó pár évtizeddel azelőtt. Ekkor már csak ő élt közülük. Máté fia harmonikázott, Máté bácsi trombitált, a szomszéd fiú, Turóczi Lajos dobolt, Oláh Béla hawaii gitáron játszott.  Balról: id. Eszes Máté, Turóczi Lajos, ifj. Eszes Máté Lakodalmakban, bálokban zenéltek, sok próbájukra elmentem, Karcsi biztatott, vegyek én is szaxofont. Géplakatosként 1963-ban végeztem, és mint annyian, Budapesten dolgoztam. 1964 tavaszán sikerült megvennem a hangszert, 5000 forintért, egy havi keresetem akkor 1200 forint volt. A búcsúi b

A zenei szeretet útján

Sziráki Károlyné visszaemlékezése A rég múlt időből kiindulva: ki-ki érzéke, lehetősége szerint szerezte, művelte – műfaját tekintve – saját zenei élményét. A napokban amikor gondolatom nyugalmas, visszatekintő elmélkedésbe fordult, eszembe jutott édesapám. Mindez azt mondatja velem: az emlékek mind addig megmaradnak míg van ki ápolja, fenntartja, felidézi, őrzi azokat. Így jutottam el érzelemtől fakadó kíváncsisággal, vajon van-e még ki emlékszik: kik is voltak azok, akik Jánoshidán a cigány zenekaron kívül más hangzású zenével szolgáltak. Létezett már az II. világháború előtti időből, hogy a bevonuló regrutákat a községházánál búcsúztatták, zenéltek a MADISZ rendezvényein bálokban, lakodalmakban. Leventék kísérete a katonai bevonuláson Sőt búcsú-vásár alkalmával az akkor még kézi vezérlésű gyerek sergő alatt is muzsikáltak. Igen, ők voltak kiket úgy emlegetünk ma is: a szorgos REZES BANDA. Aránylag fiatalon jutottak el oda, hogy zenei eszközök beszerzésével, önszorgalmukkal, sok prób

Jánoshida nevének eredete

A jelenlegi helyén ősi idők óta híd állt a Zagyván, amely fontos átkelőhely volt a kereskedők számára, így ennek jelentőségét hirdethette büszkén községünk elnevezése. Felvetődik a kérdés azonban: vajon ki lehetett az a János, aki „névadója” lett településünknek? A kézenfekvő válasz a híd mellett jelenleg is álló Keresztelő Szent János lehet. A XVIII. században Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel a felújított templomot. Az ebből a korból származó, községünket jelző pecséteken is feltűnik a híd, előtte pedig Jézus megkeresztelésének jelenete. A templom e korból származó címerében is Keresztelő Szent János ábrázolása látható. Egyes források szerint a település a nevét a hídon egykor állt Keresztelő Szent János szoborról kapta. (Rupp Jakab) Kiderült azonban, hogy a hídon egykor Nepomuki Szent János szobra állt (ami ma a templomkertben található) és már 1401-ben Janushyda néven jegyzik településünket.Nepomuki Szent János 1393-ban halt mártírhalált Prágában, amikor a király a