Ugrás a fő tartalomra

A 2013-as év összegzése

Amikor a múlt évi Falugyűlésen jelentkeztünk azzal az ötlettel, hogy újítsuk fel a Kastély előtti teret, még mi magunk sem tudtuk, hogy pontosan mit sikerül megvalósítani. Aztán az azóta eltelt egy évben számtalan kérdésre kaptunk választ:

  • több mint 400 támogató aláírás gyűlt össze a tér elnevezéséről
  • minden korábbinál több pénz gyűlt össze a közadakozás során
  • a képviselő-testület kezdeményezésünkre határozatot fogadott el, hogy a Kastély előtti tér viselje Sebestyén Albert nevét
  • nagyon sokan jöttek, hogy részt vegyenek a Kastély előtti tér felújításában
  • közel 400-an vettek részt a térátadó ünnepségen
  • jelenleg több mint 500 követője van a facebook-on létrehozott oldalunknak és havonta 1000-en látják az itt megjelenő tartalmakat





Ezúton is örömmel értesítünk minden támogatónkat, hogy Jánoshida Község képviselő-testülete úgy döntött, hogy 2013-ban az "Év embere" díjat az "Ez a hely a tiéd" civil társaság ügyvivőinek adja a Sebestyén Albert tér létrehozásának ötletéért. De mit sem ért volna az öltet, ha a kivitelezését nem támogatták volna ilyen sokan. Jánoshidai és innen elszármazott családok, vállalkozók és az önkormányzat összefogása volt a siker kulcsa.







Az „Ez a hely a tiéd” civil társaság létrehozásával azt akartuk elérni, hogy legyen egy cselekvő közösség, akiknek fontos lakókörnyezetük rendezettsége, és az, hogy Jánoshidának jó hírneve legyen azért, hogy a fiatalok lássák a jövőt a faluban. Éppen ezért azt szeretnénk, ha ezt a díjat minden résztvevő a sajátjának tekintené.



Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen díj nem csak elismerést jelent, hanem kötelezettséget is ró a díjazottakra. Az "Év embere" díj erkölcsi alapot ad számunkra a folytatásra. Többfelől is megerősítést nyert kérésként 2014-ben a II. világháborús emlékmű parkját szeretnénk megújítani. Az idei sikerekre alapozva bízunk benne, hogy jövőre is sokan csatlakoznak ehhez a kezdeményezéshez és támogatják elképzeléseinket pénzbeli adományaikkal, valamint közösségi munkára való felhívásunkra minél többen megmozdulnak és segítenek a kitűzött cél megvalósításában. Mi ezúton szeretnénk a jövő évi terveink támogatására felajánlani a díj mellé kapott pénzt. Biztatunk mindenkit, hogy jöjjön el 2014. február 1-jén (szombaton) Varga Antal szervezésével megrendezett jótékonysági estre, és adományával csatlakozzon ehhez a kezdeményezéshez!



Jó lenne ha az itt élők és az elszármazottak minél többen úgy éreznék, hogy ez a civil társaság az övék is, hogy minél többen megtapasztaljuk, hogy van a közösségnek alkotó ereje itt Jánoshidán, mert ez a hely a miénk!







Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A zenei szeretet útján (folytatás)

Kajos Kálmán visszaemlékezése 1960-ban kezdtem ipari tanuló éveimet a Jászberényi Szakmunkásképző iskolában géplakatos szakon, ahová autóbusszal jártunk be. A buszon volt köztünk egy alattyáni srác, Kovács Karcsinak hívták, szaxofonozni tanult. A haverjai biztatták, zenéljen a buszon, ez nekem nagyon megtetszett. Elmondta, hogy csatlakozott egy jánoshidai családi zenekarhoz, itt szoktak próbálni a kultúrházban. Ez volt az Eszes Máté zenekar, amit a testvéreivel alapítottak jó pár évtizeddel azelőtt. Ekkor már csak ő élt közülük. Máté fia harmonikázott, Máté bácsi trombitált, a szomszéd fiú, Turóczi Lajos dobolt, Oláh Béla hawaii gitáron játszott.  Balról: id. Eszes Máté, Turóczi Lajos, ifj. Eszes Máté Lakodalmakban, bálokban zenéltek, sok próbájukra elmentem, Karcsi biztatott, vegyek én is szaxofont. Géplakatosként 1963-ban végeztem, és mint annyian, Budapesten dolgoztam. 1964 tavaszán sikerült megvennem a hangszert, 5000 forintért, egy havi keresetem akkor 1200 forint volt. A búcsúi b

A zenei szeretet útján

Sziráki Károlyné visszaemlékezése A rég múlt időből kiindulva: ki-ki érzéke, lehetősége szerint szerezte, művelte – műfaját tekintve – saját zenei élményét. A napokban amikor gondolatom nyugalmas, visszatekintő elmélkedésbe fordult, eszembe jutott édesapám. Mindez azt mondatja velem: az emlékek mind addig megmaradnak míg van ki ápolja, fenntartja, felidézi, őrzi azokat. Így jutottam el érzelemtől fakadó kíváncsisággal, vajon van-e még ki emlékszik: kik is voltak azok, akik Jánoshidán a cigány zenekaron kívül más hangzású zenével szolgáltak. Létezett már az II. világháború előtti időből, hogy a bevonuló regrutákat a községházánál búcsúztatták, zenéltek a MADISZ rendezvényein bálokban, lakodalmakban. Leventék kísérete a katonai bevonuláson Sőt búcsú-vásár alkalmával az akkor még kézi vezérlésű gyerek sergő alatt is muzsikáltak. Igen, ők voltak kiket úgy emlegetünk ma is: a szorgos REZES BANDA. Aránylag fiatalon jutottak el oda, hogy zenei eszközök beszerzésével, önszorgalmukkal, sok prób

Jánoshida nevének eredete

A jelenlegi helyén ősi idők óta híd állt a Zagyván, amely fontos átkelőhely volt a kereskedők számára, így ennek jelentőségét hirdethette büszkén községünk elnevezése. Felvetődik a kérdés azonban: vajon ki lehetett az a János, aki „névadója” lett településünknek? A kézenfekvő válasz a híd mellett jelenleg is álló Keresztelő Szent János lehet. A XVIII. században Keresztelő Szent János tiszteletére szentelték fel a felújított templomot. Az ebből a korból származó, községünket jelző pecséteken is feltűnik a híd, előtte pedig Jézus megkeresztelésének jelenete. A templom e korból származó címerében is Keresztelő Szent János ábrázolása látható. Egyes források szerint a település a nevét a hídon egykor állt Keresztelő Szent János szoborról kapta. (Rupp Jakab) Kiderült azonban, hogy a hídon egykor Nepomuki Szent János szobra állt (ami ma a templomkertben található) és már 1401-ben Janushyda néven jegyzik településünket.Nepomuki Szent János 1393-ban halt mártírhalált Prágában, amikor a király a